Tanulók csoportos látogatása másként – kol(i)rodalomterápia
(Fotó: Pálinkás Melinda.)
Aki követi az OIK életét, tudhatja, hogy szoktam tartani irodalomterápiás csoportüléseket.
Aki követi az OIK életét, azt is láthatja, hogy szoktak jönni iskolások csoportos könyvtárlátogatásra. Egy ideje nagyrészt én szoktam a csoportokat fogadni (általános könyvtárbemutatás, állományismertetés, épületséta), de természetesen nem én vagyok az egyetlen, aki csoportokat fogad.
2024. november 26-án, kedden, különleges dolog történt: kollégista középiskolások jöttek a Káldor Miklós Kollégiumból, hogy részt vegyenek egy irodalomterápiás foglalkozáson. A tanulókat Pálinkás Melinda nevelőtanár kísérte, aki aktívan részt is vett az alkalmon. Melindával egyetemi csoporttársak voltunk, és ő vetette fel, hozna kollégistákat hozzánk, hogy megtapasztalhassák az irodalomterápia módszerét. Nyitott ajtókra talált, így ez meg is valósulhatott.
(A beszámolómban tekintettel vagyok a csoporttitok megtartására. Az élménybeszámoló és a képek a részt vevő tanulók tudtával és beleegyezésével készültek.)
A 17 órai zárásra érkeztek, így zavartalanul tudtunk beszélgetni a gyönyörű olvasóteremben. Nagyon tetszett nekik a helyszín, így egy rövid könyvtárbemutatással kezdtem a beszélgetésünket.
Miután körbeültünk egy asztalt, láthatták, hogy ki vannak téve macikártyák. Megkértem mindenkit, hogy ezek segítségével mondják el, hogy vannak éppen, hogyan érzik magukat.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Macikártyák. Saját fotózás.)
Utána áttértünk Dékány Dávid Jegyzet című versére. Megkértem mindenkit, hogy miközben olvasom, ők pedig követik a szöveget, a felmerülő érzéseket, gondolatokat hozzák be a csoportba.
(A bejegyzés a vers után folytatódik.)
(A vers forrása: Dékány Dávid: Dolgok C-hez. Budapest, Jelenkor, 2019. p. 13-16.)
Több dolgot is érintettünk a vers kapcsán, de ebbe nem mehetek bele. Majd miután elfogytak az ezzel kapcsolatos gondolatok, rajzolásra hívtam a csoportot. Ketten nem vettek ebben részt, amivel nincsen semmi baj. Így velem együtt öten rajzoltunk. Instagram sablon alapján készítettünk idézetes képeket, mindenki abból az idézetből dolgozott, amelyik a legjobban megfogta.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Az Instagram sablon. Már jó rég találtam az interneten, így forrást sajnos nem tudok megjelölni. A magam ízlése szerint alakítottam át.)
Három munka született az alábbi idézet kapcsán:
Egyszer felmasztam hogy
megnezzem a napfelkeltet es
rendorok jottek lakossagi
bejelentesre
Egyszer felmashtam hogy ?? Es ott
ultem orakig / nem tunt fel
senkinek
Egy csoporttagnak ezek a sorok tetszettek a legjobban, így ezt a képet rajzolta meg:
Mas ilyenkor vallast talal maganak
vagy orakig ul a zuhanytalcaban
orakig kopaszra borotvalt fejjel /
borotvalja a fejet
Valakit pedig ez fogott meg annyira, hogy megrajzolja:
Hallom az emberek parbeszedeit
Nezem a mukodesuket
Még volt időnk, volt kedv is, úgyhogy még egy verssel dolgoztunk, szintén Dékány Dávidtól.
(A bejegyzés a vers után folytatódik.)
(A vers forrása: Dékány Dávid: Darwin Motel. Budapest, Libri, 2015. p. 21.)
A kollégisták nem találták negatívnak ezt a verset, ellentétben egy másik alkalommal, amikor szintén ezzel dolgoztam. Ennél a versnél is erőteljes volt a napfelkelte a beszélgetésünkkor. A beszélgetésünk részleteibe itt sem megyek bele.
A vége felé egyikük kérdezte, hogy az osztálya jöhet-e a könyvtárba csoportos látogatásra. Természetesen igen, így várom őket is sok szeretettel. 🙂
Zárásként ismételten a macikártyák segítségével mondtuk el, hogyan vagyunk éppen. Határozottan nyugodtabbak lettek a diákok, tetszett nekik az irodalomterápiás csoportülés, jobban érezték magukat, mint a kezdéskor. Annak ellenére is, hogy nagyon elfáradtak.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(A rajzolás pillanataiból. Saját fotózás.)
Nagyon hálás vagyok, hogy ez az alkalom megvalósulhatott. A gyakorlati csoportomat is kamaszokkal vittem végig, és nagyon jó élményeim, visszajelzéseim voltak. Már akkor elhatároztam, hogy kamaszoknak is szeretnék segíteni az irodalomterápia módszerével, csak sajnos ritkán keresztezzük egymás útjait. Talán most ez megváltozik, mert erről az alkalomról is kaptam visszajelzést, Melindától, aki megengedte, hogy ezt a szövegbuborékot megosszam (a bejegyzés a kép után folytatódik):
(Pálinkás Melinda nevelőtanár visszajelzése. Saját képernyőkép-részlet.)
Dékány Dávidnak pedig most is köszönöm, hogy még tavaly a kérdésemre azt válaszolta, hogy bármelyik szövegét bármikor bármire nyugodtan használhatom.
Dékány Dávid verseskötetei az OIK állományában >>>
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése