Tadeusz Różewicz képeslapjai Magyarországról
A szerzőre emlékezünk halálának 10 éves évfordulóján
(Radomsko, 1921. október 9. – Wrocław, 2014. április 24.)
Költő, drámaíró, filmforgatókönyv-író, prózaíró, szatirikus és a magyar költészet fordítója. Az irodalmi avantgárd egyik legsokoldalúbb és legkreatívabb képviselője Lengyelországban és szerte a világban. Műveit 49 nyelven olvashatják rajongói. A nevét többször megemlítették a Nobel-díj jelöltjei között.
Różewicz az irodalom iránti érdeklődését és pályájának kibontakozását a bátyjának, Janusznak köszönheti, aki ekkor már díjakat nyert verseivel. Támogatta, ajánlott olvasmányokkal formálta Tadeusz ízlését, és nagy karriert jósolt neki. A világháború éveiben a titkos lengyel partizánszervezet, a Honi Hadsereg tagjaként harcoltak mindketten a németek ellen, de Janusz már nem tért vissza, elfogták és kivégezték.
Az átélt borzalmak meghatározták Różewicz művészetét. Független, magányos, a politikától távol maradó alkotóvá vált, aki erős küldetéstudattal a koncentráció, a belső hallás és az etikai érzék összhangjával teljesítette feladatait.
A szocializmus építésének kezdetén Magyarország és Lengyelország kulturális egyezményt kötött, amelynek révén írókat, költőket, festőket, valamint újságírókat küldtek tanulmányutakra egymás országaiba.
Tadeusz az elsők között érkezett hazánkba, és lelkesen tanulni kezdte a magyar nyelvet. 1950–1951 között élt nálunk, és ez idő alatt bányászati központokat, szövetkezeteket, gazdaságokat látogatott meg. Az itt-tartózkodásról szerzett benyomásait a Kartki z Węgier (Képeslapok Magyarországról) című riportsorozatban örökítette meg.
A látottakról így ír:
„Az emberek, a budapestiekhez viszonyítva, úgy mozognak, mintha lassított felvételen látnánk őket… Debrecen óriási, de kőházakból épített falura emlékeztet, amelyben százezernél is több »lélek« él.”
1976-ban a Lengyelországban élő festő, történész, publicista, Csorba Tibor ötlete nyomán a Twórczość irodalmi folyóirat műfordító versenyt hirdetett, amelyben arra kérte fel a legnevesebb alkotókat, hogy készítsék el Petőfi Sándor öt versének lengyel változatát. A nyolc jelentkező között ott volt Tadeusz is. Végül csak az első verset, a Fa leszek, ha… címűt készítette el, amelynek okáról a szerkesztőnek írt leveléből derült fény:
„Először arról, ami szívügyem: a Petőfi-fordításokról. Próbálkoztam a Fa leszek, ha…-val és a Vasúton-nal. Nem megy.
Még egyszer megpróbálkozom az Egy gondolat… cíművel, de kevés a reményem. Mint tudja, életemben csak néhány alkotást fordítottam le (köztük párat József Attilától, hármat Vasco Popától és három német költő verseit), ez minden. Sajnos, az ön által küldött versek költőisége ellentétben áll azzal, amit 30 éven át csináltam. Egyszerűen képtelen vagyok; nincs »hallásom«… Egyszerűen nehezemre esik olyan Petőfi-szövegeket közölni, amelyek értéke nem felel meg az eredeti versekének.”
A többi művész hasonló eredményre jutott. A Vasúton című negyedik versre két pályázat érkezett, az utolsónak jelölt Egy gondolat bánt engemet című műre már csak egy szerző készítette el a fordítását.
Más, magyar témát feldolgozó művei a következők:
1951 Czas, który idzie [A haladó idő] című verskötetben:
- Szybciej, niž w marzeniu : dla dzieci górników z Tatabányi [Hamarabb, mint a vágyálomban : a tatabányai bányászgyerekek számára],
- Gwiazdy Budapesztu [Budapesti csillagok],
- Dunaföldvár
1952 Wiersze i obrazy [Versek és képek] című kötetben:
- Idą : Widziałem 1 Maja 1950 r. w Budapeszcie w dzień i w nocy pół miliona manifestujących [Jönnek : Láttam 1950. Május 1-jét Budapesten, éjjel-nappal félmillió tüntető]
1953 Kartki z Węgier [Képeslapok Magyarországról] című riportsorozatban:
- Godzina jêzyka wêgierskiego [A magyar nyelvóra]
1954 Równina [Síkság] verskötetben:
- Widnokręgi [Horizontok]
1955 Srebrny kłos [Ezüst kalász] című kötetben:
- Białe pióro [Fehér toll], amelyet Petőfi Sándor emlékének szentelt.
A magyarországi ösztöndíj hatása kétségtelenül fellelhető Różewicz művészetében, de végül nem lett a magyar irodalmat népszerűsítő fordító Lengyelországban.
Számos díjat nyert, köztük a Nagroda Literacka NIKE Irodalmi Díjat 2000-ben, a Matka odchodzi (Anya elmegy) című művéért, amely Keresztes Gáspár magyar fordításában a könyvtárunkban is megtalálható.
A témához ajánlott olvasmányok az OIK katalógusából:
Tiszatáj folyóirat, 1976/12. szám, 83–86. o. (Molnár István: Tadeusz Rózewicz magyar témái)
https://opac3.oik.oszk.hu/hu/record/-/record/oik-goliat979509
Twórczość folyóirat, 1973/3. szám, 47–70. o.
https://opac3.oik.oszk.hu/hu/record/-/record/oik-goliat991804
Anya elmegy /Tadeusz Różewicz ; [ford. Keresztes Gáspár]
https://opac3.oik.oszk.hu/hu/record/-/record/oik-goliat1066555
Kirándulás a múzeumba : válogatott elbeszélések / Tadeusz Rózewicz ; [vál. Cservenits Jolán] ; [ford. Cservenits Jolán, Gimes Romána]
https://opac3.oik.oszk.hu/hu/record/-/record/oik-goliat322449
Kalocsai Andrea
Vélemények
Hozzászólás küldése