KöltéSzerda // Válogatás Nagy Dániel verseiből
(Kép forrása: Litera)
Nagy Dániel (1994-) Gyulán született, jelenleg Budapesten él. Írásai többek között a Bárka, az Eső, a Hévíz, a Jelenkor, az Új Forrás, a KULTer.hu, a litera.hu és a SZIFONline.hu oldalain jelentek meg. (forrás1, forrás2)
Az idei év elején, a magyar kultúra napja alkalmából tartottunk közösen a könyvtárban egy irodalomterápiás csoportülést, erről itt lehet olvasni.
*
JÓ TEMPÓT DIKTÁLOK
A távolság? Leküzdhető! Ezt csinálom
én is. Mindenkit legyaloglok.
A legjobb gyalogos – mondják.
Pedig nem sietek. Nem vagyok egy
sietős fajta. Például konferenciára
sem sietek. Azonban így is sokakat
lehagyok. Persze, van egy gyalogos
múltam, értem már fel magaslatokra
rekordidővel. De akkor győzni kellett.
Az utcán a győzelem nem elvárás.
Mégis, azért elég jó tempót diktálok.
Mintha tudnám, mire ez a nagy sietség.
De fogalmam sincs. Pedig most már szeretném.
Legyen kiért siessek!
(forrás: Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni. Budapest, FISZ, 2024. p. 20.)
*
NÉHA IZGULOK, DE
Nem tudom, mi van az emberekkel.
Régebben szóltak, ha izzadtam.
Most is látják rajtam, hogy melegem van,
ahogy robogunk át a Margit hídon.
Máskor, ha zavarba jövök, jelzem:
van nálam cserepóló!
Olyan tiszta, hogy a legboldogabb
mosószerreklámban is megállná a helyét.
De most senki sem szól hozzám.
Izzadok Budán, izzadok Pesten.
Valamiért hidegen hagy mindenkit.
Közben várom, hogy elmondhassam:
néha izgulok, de tudom szabályozni.
Csendben nézzük egymást tovább.
(forrás: Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni. Budapest, FISZ, 2024. p. 22.)
*
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás.)
*
A VISSZAVONULÓK ÉNEKE
Már megint az arany középút:
az előmelegített csöndben narancslét szürcsölök.
Hol, mikor? Teljesen mindegy. Akarhatnék többet.
Pompás árfolyamot vagy új gázriasztót a lakásba.
Bátorságot, hogy benyissak egy ajtón. Mondjuk,
mindez jobb, mint nyáron. Akkor egy energiaital-automata
árnyékára szomjaztam. És hogy mi a terv mára?
A privát szféra kialakításán fogok dolgozni:
hanyatt vágom magamat a krétarajzos betonon,
mint egy szarvasbogár, és ledörzsölöm a kitint. Macerás.
Nem mindig hull le a lepel. Aztán jöhet a csönd.
Igen. Ez lesz az én terepem. Ide bújok vissza,
és lenyugtatom az ambícióimat. Hátrálok.
Visszahúzódom, mint az átmeneti évszakok,
most már úgy tűnik, örökre. Viszont eljött
a gyógyító fizikai kontaktus, a szerelem ideje.
Hazamegyek, és odasúgom a lány fülébe:
vacsora után majd egy road movie-ra aludjunk el, jó?
(forrás: Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni. Budapest, FISZ, 2024. p. 23.)
*
A MAGAM MÓDJÁN KERESEM A HŐSÖKET
Vannak emberek,
akik a nevetést ajánlják
gyógyírként, és diagramokkal
bizonygatják, a szintlépés
nekem is sikerülhet.
Mások egy életre
elegendő motivációt
halmoznak fel a mintegy ötven
etetőlátogató madárfaj
megfigyelésével.
Hallottam olyanokról,
akik egyszerűen példát mutatnak:
egy ártatlan dodzsembaleset után
azonnal leszoktatják magukat
a gyorshajtásról.
És léteznek menedzseralkatok is,
akik a nagyobb vadak előtt
elővigyázatosságból az olajbogyó húsán
pihentetik fáradt fogaikat.
Tudom, hogy el fog jönni az idő,
mikor eljutok a testi fejlődés
csúcsára, és önerőből enyhítem
dolláréhségemet. De addig?
Lépést tartok a fürdőruha-divattal,
és megtanulom, hogyan aknázhatom ki
a reményfunkció lehetőségeit.
(forrás: Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni. Budapest, FISZ, 2024. p. 48.)
*
Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni a katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése