KöltéSzerda // Válogatás kortárs szlovák költők verseiből VIII.
(Saját fotózás.)
A héttel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Pozsonyi kávé Bratislavában : 41 kortárs szlovák költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Magyar Napló Kiadó kiadása, és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Zrt. Kincsestár sorozat egyik tagja. Többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂 (Ez az utolsó ilyen formátumú kiadvány, ahonnan merítek.)
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
Ez az utolsó, most nem öt, hanem hat költő egy-egy versét tartalmazó bejegyzés ebből a kötetből válogatva.
*
MÁRIA FERENČUCHOVÁ
Az idő érzékelésének balesetei
Nehody vnímania času
(ford. Gágyor Péter)
Nyitány
Az érzékelés rendje: a csatornák között
szótlan napok, évek, korszakok
századokig grafittal és vörösesbarna szienával
rajzoltunk a sziklák hátára.
Türelmetlen karcok. Ügyetlen alakok vonásai.
Összegubancolódó vonalak (mozgó állatok).
A szavak évezredei: testünkre tekeredtek
és ostoroztak a szavak,
a mondatok suta körvonalai. És mögöttük a halk tér.
És a tiltakozó hangos képek. Feloldhat és áthidalhat
egy megértő tekintet.
A kéz ajándéka: a rajz.
A kéz.
Kézzel túlélni vagy ölni lehet.
A száj a szó kapuja (játék, hazugság). Most felnyílik. Másokért.
Hasonlók hasonulnak a hasonlókhoz.
(Picasso a barlangban)
És újra a hidak!
Magunknak. Másoknak.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 143.)
*
ZDENKA VALENT-BELIĆ
A pompeji tűz éjszakája
Noc pompejského ohňa
(ford. Balázs F. Attila)
Felkelteni az alvókat
vagy virrasztani hallgatásuk felett?
A tücskök elrakták vonóikat és kövér betűkkel
számadást írnak nekünk.
A ránehezedő nyomás bepréseli a sziklák közé,
felnyög, mint mikor kő zuhan kőre.
A félelem ingadozó sípolással fokozódik,
a parázsból néma kacskaringóban füst száll fel.
Elpárolog a szenvedély…
Az elégett vágy bűze elviselhetetlen,
a csevegés nyakát átvágták
és tükörbe bámul
a csapdába csalt sekély sötétség,
mint ezeréves hamu
Pompej kialudt kemencéjében.
Leheljünk-e tenyerünkbe?
A gyermekláncfű buja lámpásába?
A kék ég álmába?
Leheljünk, vagy fogjuk vissza lélegzetünket?
Őrizzük a hallgatást?
Csak az izzó parázs pattog még,
elégeti a gyanútlan rovarokat.
Az álom már nem pezseg, szinte néma.
A pompeji fiú aznapi reménye szertefoszlik.
Szemhéja alatt foglyul ejtett kékbe oldódó hite.
Érintetlen.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 148.)
*
SILVIA GELVANICSOVÁ
remegésben
v rozochvení
(ford. Balázs F. Attila)
az őrültségtől
nem látható jelek nélkül
igyekszem elszakadni
mi maradt még bennem?
a bilincsek égő stigmái
a farkasember éhes nyögése
a kertekben
mindezekből legfőképpen
a megnémulás képzete borzaszt el
álmot az álomból/kiszakítva
közeledni/megérinteni
elfeledni
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 151.)
*
NÓRA RUŽIČKOVÁ
a levegő parcellázása
parcelácia vzduchu
(ford. Gágyor Péter)
a híd ive
az elektromos éj
foltos koponyájába harap
s míg várok
gyengéd kezek nyúlnak
a mogorva orchideákhoz
undorító rügyeiknek léghólyagjaiban
a világ megtelik az éles februári széllel
az ég is megtelik celofánnal
a levegő megtelik
vetítővásznakkal
s míg várok
hirtelen minden kibomlik
akár a hajszálvékonyra
szeletelt felvágottak
a hidegkonyhán.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 152.)
*
MARTIN DZÚR
Élelmiszer – minden megjegyzés nélkül
Sú potraviny, ktoré nepotrebujú komentár…
(ford. Gágyor Péter)
Az áruházakban kenyér után nyúlunk
s terpeszkedik lelkünkben a reménytelenség.
A végéhez közeledik ez a semmilyen, esős nyár,
míg feszülten téblábolunk a polcok mentén.
Az érzéseket már nem raboljuk el
önmagunktól, így június közepén,
de az év reménytelen hosszú rítusa
lelkünk mélyén muhart arat.
Tán halovány, pontatlan a hasonlat,
egy nyugtalan gondolat riaszt:
nem lesz kenyér.
Bizonyos, ha az ősz is esős lesz,
ily ázottan semmi nem feszül, nem robban…
Kenyeret!
Ha esős lesz az ősz,
a lélek legbévül is kiéghet.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 157.)
*
MIRKA ÁBELOVÁ
Vlasta / ennyi szépségtől izzadtan
Vlasta / spotená z toľkej krásy
(ford. G. Kovács László)
Amikor férjét átdugja
az üveg nyakán
ott marad beszorulva néhány hétig
Ő azalatt mos, szoptat, bedugja a végbélkatétert, pénzt számol
átöltöztet
s természetesen
tisztába tesz
Elvégre minden kapcsolatban
működésképtelen valami
Ezalatt a férfi az üvegnyakban lábaival kalimpál
beszorult a hasa
a nő aztán kihúzza
Az élet ennyi szépségétől izzadtan
az ing mandzsettájával megtörli homlokát
S a szemét
A gyermek a bölcsőben
vár
Elvégre minden családban
működésképtelen valami
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 160-161.)
*
Pozsonyi kávé Bratislavában katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése