KöltéSzerda // Válogatás kortárs szlovák költők verseiből VII.
(Saját fotózás.)
A hattal ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Pozsonyi kávé Bratislavában : 41 kortárs szlovák költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Magyar Napló Kiadó kiadása, és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Zrt. Kincsestár sorozat egyik tagja. Többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂 (Ez az utolsó ilyen formátumú kiadvány, ahonnan merítek.)
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
IVAN KOLENIČ
(Mé…)
(Ešte)
(ford. Tőzsér Árpád)
Az árnyak ideje van,
s ez jó. A dallamok rózsaszínűek,
árnyékban feketék… Az árnyak közt kétségbeesés fogan,
s a kertbe már csak a gyermekek mernek kimenni…
A sötétben álmos autóbusz ébred,
műszakba igyekvő szomorú férfiakkal van tele,
harapós asszonyaik egyenest a szívükbe rikácsolnak:
„Az ilyen élet kutyának való,
legszívesebben borotvapengét nyelnék…”
A tömeg esőben ázik.
Esik, az áruházak teteje csendben fénylik.
A lelket a harag, az ingerültség kísérti.
Falakként járunk-kelünk: barátnőm
törékenyen, s a hallgatásomtól az idegösszeomlás határán,
én pedig zsebre tett kézzel. Augusztus vége.
A szél erős, erős a fajdalom is,
szakadék csak bennem jajong.
Ferde falakként osonunk,
nemünk az ágrólszakadtak neme…
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 118.)
*
PETER MACSOVSZKY
A kéményt az ablakból
Na komín z okna
(ford. Tóth László)
Az ablakból, az utca fölött, a kéményt.
A kéményt, gondolom, elérhetem.
Az utca fölött. Afölött.
Milyen utca fölött?
Efölött, itt, egy ilyen fölött, amelyen.
Az ablakból az utca fölött.
A kéményről van szó, mindig róla, csak nem tudom, hogy.
Hogy a szemem nem hagytam-e félig lehunyva.
De jól van, hiszen így is.
Hiszen a sötétségen keresztül így is valamit.
De nemcsak valamit, hanem elég sokat.
Elég széles a rálátás így is.
Az ablakból az utca fölött, ezen utca fölött.
E fölött, ahol a villamosok?
Természetesen, a villamosok, mindkét irányban.
És emberek is, ők is mindkettőben.
De inkább félig lehunyt szemmel, inkább.
Az ablakból, innen, arra a kéményre ott.
Nem kell kinyitnom, hogy észrevegyem.
Látom hát, valamimmel látom.
Amikor egy nap, amikor ledöntik.
Akkor tudom meg, hogy nem tudtuk, mit.
Mit jelenthetett, és mit kell jelentenie.
Innen az ablakból, de ez nem egy a többi közül.
Ez magas, magános, s mégis tartozik valamihez.
Ahhoz a csarnokhoz. Mert nem ház kéménye az.
Azé a csarnoké, de minek a csarnokáé?
Gyáré, hőerőműé, villanytelepé?
Amihez tartozott, amihez, az a kémény tartozott.
Egy nap ledöntik.
Egyre kevesebb van belőlük, az egész országban.
Ledöntik, és mi megtudjuk, mit jelentett.
És mit kell majd még.
Mert annak – annak a puszta térnek is utána.
Kell majd valamit.
Az ablakból, az utca fölött, kémény.
Hány pillantást vetsz még rá reggelenként?
Itt fekszem le, rögtön lefekszem.
Mert itt, az ablak alatt, mindjárt a fűtőtest mellett.
Az ablakon túl az utca bevésve.
Valamibe; kétemeletnyi mélység.
Az ablak túloldaláról, két emelettel
lejjebb, villamosok valamelyik irányban.
És átellenben az a kémény.
És hány pillantás még rá, és meddig?
Hányszor kell felkelni és kitekinteni szembe.
Ha lefekszem – eltűnik, felkelek – és újra ott van.
Megpróbálok úgy maradni, ahogy felkeltem.
Csak a kezem nyújtom ki, de nem a kémény felé.
Kinyújtom, és leengedem a redőnyt.
Nem rántom – engedem.
Leengedem, s az eltűnik, természetesen.
Nem feküdtem le, ám mégse látom már.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 124-125.)
*
PETER ŠULEJ
A szupermarketek tolakodó szükségessége
Zvláštna nutkavá potreba supermarketov
(ford. Gágyor Péter)
(pár megjegyzés bevásárláshoz)
A szupermarket tolakodó szükségessége
szinopszisainkban megbúvó eonok eonja
műanyag természet, műanyag járdák
a mozgólépcsőkön turisták, cserkészek, elszánt legények,
és betonsziget lesz a szabad város, többsávos autópályák foglya
s a kiránduló, piknikelő népséget magához vonzza…
ebben egyet is ért mindenki
a tömeget a jól tervezett reklámhadjárat, íme, rohamra sarkallja
szigorú, episztemologikusan kijelölt sorrendben
vadásszuk a híreket:
névtelen művészek konceptuális installációi
a világ legdrágább képtáraiból az élelmiszerek
(oh god! fuck the art!!)
itt vannak a földön kívüli értelem kutatóintézetei
az olasz tésztafélék pultjánál kérdőjelek és magyarázatok
teljesülnek hajdani szürreális álmok
melyekben a zongora randevúzik a számitógéppel.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 128.)
*
MICHAL HABAJ
Preambulum / Ars poetica
Preambula / Ars poetica
(ford. Merva Attila)
gépek idegen seregek és fegyverek maradtak ránk
és egy kis laboratóriumban
a világ
embert modellezni
és a laboratórium közepére helyezni őt
idegen csillagbéli állat vad szenvedélyessége
mikor a szívünkben csak zuhan és zuhan végtelenül
ki vagy
énekelnek a madarak
s egy szavukat sem érted már
gépek idegen seregek és fegyverek maradtak ránk
és egy kis szívben
a vers
egy szavát sem érted már
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 135.)
*
JANA BEŇOVÁ
[Az Isten…]
[Pán Boh mal…]
(ford. Tóth László)
Az Isten
VILÁGÉLETÉBEN
szerette a húst
legjobban a bárányt
de a marhát
a csirkét
és a halat is
Aztán úgy TELEETTE magát
hogy megteremtette az embert.
A Sátán
vegetáriánus volt.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 139.)
*
Pozsonyi kávé Bratislavában katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése