KöltéSzerda // Válogatás kortárs szlovák költők verseiből VI.
(Saját fotózás.)
Az öttel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Pozsonyi kávé Bratislavában : 41 kortárs szlovák költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Magyar Napló Kiadó kiadása, és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Zrt. Kincsestár sorozat egyik tagja. Többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂 (Ez az utolsó ilyen formátumú kiadvány, ahonnan merítek.)
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
ERIK JAKUB GROCH
Szekularizált fa
Sekularizovaný strom
(ford. Vörös István)
Mindegyik levél kicserélhető egy másikkal.
Az én tüzemben csak a levélrések égnek.
A fa koronája a fa koronájára hasonlít, vagy az agyra.
A legrozsdásabb levél mindig a másik fan van.
Az én gyümölcsöm a kinövés, az a ti gyümölcsötök is.
Itt az idő szeretni és itt az idő szeretni, betakarózni levelekkel.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 99.)
*
KATARÍNA MIKOLÁŠOVÁ
Megertés
Porozumenie
(ford. Aich Péter)
távol vagy
tőlem valahol a térben
oly messzi az
miként a gondolataink
a kéz félbemaradt mozdulata
elkeni a határt: óvatosan
meg ne bántsa mások
felségvizeit
a dél hirtelen véget ért
még felismerem a tárgyak
határait
még felismerem az én s a te világod
áthatolását –
a süket hely csak vékony buborék
visszanézel a tűnő fényre
becsukom csöndben az ablakot
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 102.)
*
PAVOL TOMAŠOVIČ
Menetrend
Cestovný poriadok
(ford. Varga Imre)
Zihálva,
patakzó verítékben,
az üres peronon
toporgott tanácstalanul.
A vonat nem állt meg itt,
rohant tovább,
hátsó lámpái
villognak távolodva.
Sietni fölösleges,
ha megálló és
úticél sincs már?
Ami maradt, csak az
elavult menetrend.
Az életutak
vonatára várva,
lapozgatja fakuló
bizalommal.
Előrelép
és egy évek óta
vakvágányon veszteglő
üres kocsiba száll.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 108.)
*
ERIK ONDREJIČKA
Gerlice
Holúbok
(ford. Varga Imre)
A zsugorodó udvaron
süllyedő égbolt
és mint alkony tájt megesik
a tárgyak mögött is
elúszó kopott falak
láthatók
Aznap este labda híján
összekötözött ronggyal
játsszuk a futballt
Az udvaron át vastag szemüveggel
Furčákné suhog felénk
légiesen
Ne rugdaljátok a gerlét!
zsémbel erőtlen hangon amikor épp
sikerül magasba rúgnom
A rongycsomó felszáll a sötétlő antracitba
s kibomlik odafent
és mint a hirtelen szárnya nőtt madár
lassúdan alálebeg
s árnyékként a virágzó gesztenye
vastag ágára leszáll
Elrepült!
rikkant fel Furčákné megkönnyebbülten
és lassan a gyermekkorba visszasuhog
Már akkor tudnom kellett
hogy e világ egyik verséből sem
puskázható ki a válasz
hogyan is éljünk
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 113-114.)
*
MIROSLAV BRÜCK
Téli elakadás
Zimné zlyhávanie
(ford. Forgács Ildikó)
A tél éles hasadékán át
figyeled az erőszakkal elhallgattatott vizet
hogy ne valljon
mozgásról és irányról
(a hattyú a jég magánzárkájában ellenáll
és a fejsze tompasága dadogni kezd
a patak torkában)
Az enteriőr árnyékában mozdulatlanná válik
egy lemeztelenített nő
a háttérben egy túlexponált lábnyom
Első ránézésre pusztulás
másodikra katarzis
ok nélkül mosolyogsz
egy elbizonytalanodott lovas
ingatag helyzetében vagy
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 115.)
*
Pozsonyi kávé Bratislavában katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése