KöltéSzerda // Válogatás kortárs szlovák költők verseiből V.
(Saját fotózás.)
A néggyel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Pozsonyi kávé Bratislavában : 41 kortárs szlovák költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Magyar Napló Kiadó kiadása, és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Zrt. Kincsestár sorozat egyik tagja. Többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂 (Ez az utolsó ilyen formátumú kiadvány, ahonnan merítek.)
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
KAROL CHMEL
ami megmarad
zostáva
(ford. Gágyor Péter)
nyelv, élő húsdarab.
gnosztikusok vitáznak a virágokkal
a kör négyszögesítése
a leszögezett
küszöbök.
nem engedjük el
a halottak kezét
akik majd túlélnek.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 80.)
*
DANIEL HEVIER
Párhuzam
Paralela
(ford. Tóth László)
lenyomod a kilincset
az ajtó kinyílik
kilépsz rajta az éjszakába
a csillagok közé
a körbeforgó űrbe
ehhez az ajtóhoz
nem tartozik
ház
ezt az ajtót csak egyetlenegyszer
nyithatod ki
és a kilincs nyomban
szétesik kezedben
rálépsz egy útra
mely csupán egy irányba tart
mely soha nem tér vissza
egy útra
mely maga az idő
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 84.)
*
JURAJ KUNIAK
Havas Boldogasszony
Rosa mystica – Snežná madona
(ford. Pénzes Tímea)
A hulldogáló hó alig hallható neszezése nyugalmat halmoz.
A róka elég bátor a közeledéshez, a fehérség
megpróbál elrejteni. Nem szabad kétségbeesned,
az eseményeket fonalak kötik össze, az arcod
rád talál, csak nem azon a helyen,
ahova nézni azt jelenti, megdermedni.
A fán termések érlelődnek, ablakok,
lelkek bukkannak fel bennük, állatok,
növények és madarak képében: egy riadt ló
a sziklahasadékban,
egy aszfodélosz a liliomfélék rendjéből,
amely a sivatagok zenéje mellett borul virágba.
A hajnalmadár szaltózik egyet röptében,
hogy rejtett zugba juttassa fészkét.
Az albatrosz a látóhatár felé repül,
és nem téveszthető meg azzal, hogy a végeláthatatlan
horizont üres.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 86.)
*
JOZEF LEIKERT
Csendben
Potichu
(ford. Bettes István)
A halál árnyait lopjuk.
Melyekkel nők pilláikat,
férfiak karikás szemaljukat festik.
Ám legszebb a fehér,
a járatlan télpapír.
Sík táj susog
a talp alatt.
S mi távozunk
ki tudja hova.
Csendben – szemérmesen.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 91.)
*
RUDOLF JUROLEK
Hosszú, megnyugtató…
Dhlá, utišujúca…
(ford. Tóth László)
Hosszú, megnyugtató
séta a mezőn át.
Most nyugszik le a nap.
Nem nagy ügy, semmi sorsdöntő,
csupán a fény nyoma:
mennyei kertek sejtelme.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 93.)
*
Pozsonyi kávé Bratislavában katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése