KöltéSzerda // Válogatás kortárs szlovák költők verseiből III.
(Saját fotózás.)
A kettővel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Pozsonyi kávé Bratislavában : 41 kortárs szlovák költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Magyar Napló Kiadó kiadása, és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Zrt. Kincsestár sorozat egyik tagja. Többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂 (Ez az utolsó ilyen formátumú kiadvány, ahonnan merítek.)
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
VÍŤAZOSLAV HRONEC
Határvonalon kívül
Za čiarou
(ford. Koncsol László)
Megifjodott a szél, mint népmeséink földjén,
S a bércről hót söpört a házaink elé;
A tizenharmadik szobából égi csöndként,
Sok zaj után, zeng hallgatásod és zenél.
Sötét zugokból int, hol gyógyír fanyar csöppjét
Szürcsölgetik homályba kúszó árnyaid,
S a tág idő fölé, folyóból éji ködkép,
Fehér árnyék lebeg, kibontva szárnyait.
Mint lápok hangja zeng a hajnali harangban
Lángja, ha térdre száll tenyered ráncain;
Inog kezünkben mind az is, mi tudhatatlan,
S a tudható kívül reked határain.
Csukott ajtók mögött, álomban, kútfenéken,
Mesék mélyén, sírás a csöndbe rejtve mélyen.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 40.)
*
JÁN ZAMBOR
Álmom erősít
Silniem snom
(ford. Forgács Ildikó)
– részletek –
3
A holdnak arcát
fenyőág rejti nekem
párnám marad csak
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 44.)
10
Zúzmarás erdő
oldalról és fent – kívül
A belseje zöld
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 45.)
17
Szervusz és viszlát
a nap és a hold este
így találkozik
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 46.)
*
MILAN RICHTER
A fény árnya – angyaltoll?
Tieň svetla – pierko z anjela?
(ford. Archleb Gály Tamara)
Mióta anyád a gyerekszoba ajtaja fölé akasztotta
őrangyalod képmását,
kérdezgeted magadban,
milyen lehet
és valóban megőriz-e,
ha keskeny pallón jársz majd
a szakadék felett…
Soha nem láttad őt
az élet sötét perceiben.
Talán, mert fekete a szárnya?
Leheletét érezted csak.
Cseresznyéskertek könnyű havát.
S bár néha mintha kéménybe zuhantál volna,
tudtad, hogy nem végzed gyászosan.
Elhúzott onnan, fogva gallérodat.
Oda, hol elveszett lépted és szavad,
előre tolt és szádba szót rakott,
bár ez talán nem Isten akarata volt.
Vissza-visszanéztél a vers válla fölött.
A fény árnya… olykor átvillant a sötéten.
Egy szempár, ilyen volt anyádé,
Mikor a gyerekszoba falára akasztotta éppen
az arcképét…
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 53.)
*
MIROSLAV DEMÁK
Angyalcsináló asszony
Anjeličkárka
(ford. Kormos Sándor)
Jeremiás bácsi…
Remeg a lány hangja.
Tétovázás érződik benne,
de a szégyen halvány jele is valamiért,
amit nem egyedül követett el.
Tetszik tudni, hogy az én nagyanyám angyalcsináló asszony volt…
Jeremiás ezt jól tudja, ezért már sejti,
mit akar mondani a lány.
Amikor várandós volt az ön édesanyja, elment a nagyanyámért,
hogy végezze el a vetélést, hogy szabaduljon meg…
Azt akarta mondani öntől, de ezt mondta:
A magzattól.
A lány egész arca tűzpiros lett.
Jeremiás meg akarja nyugtatni a lányt:
Nem történt semmi, mert ahhoz már késő volt.
Már túl nagy „magzat” voltam.
A kicsorduló könnycsepp gyorsabb volt
a szavaknál.
Azok csak később jelentek meg:
Nem azért.
Nagyanyám a vetélésért két
kiló babot kért.
Az ön édesanyja csak egy kilót
volt hajlandó adni…
…és nem tudtak megegyezni.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 54-55.)
*
MIROSLAV BIELIK
Hidak a Dunán
Mosty na Dunaji
(ford. Aich Péter)
Szürrealistáknak…
Irracionális városban a vélt hidak még állnak
Irracionális város, szív, bizonyítvány, leány
Óraműként ketyegő nyelvtan,
alatta szentek, látogatókat lepleznek le
csöndes hamis vallomásukért
Semmi sincs leírva, a száj néma
Sorban állnak a szükségtelen író- és számítógépek
A Duna-hidak öreg gyóntatók
Versek hajósok révészek számára
olvashatatlan reklámok
Elhagyott helyekre visszatérve látom őket
a legrégibb híd alatt álmosan nyitott könyvvel
szundítanak A láthatatlan Bratislava térdre kényszerült
Halálosan elfáradtak a Város ostromától
– Nem – mondja félálomban egyikük könnyedén
–, a múzsa ostromolja Tróját,
Mellette a híd pillérén a jól olvasható graffiti:
El ne aludj, gyújtsd föl a napot,
csonka kézzel festették, mely még tartja a bóját
És olvashatatlanul teljesen:
Halál a csalogányra, a pintyre…
Az idő úgy változik, hogy mindent fordítva ismétel
Ezen ismétlődő pillanatban
Mondani szeretnék valamit a költészetről,
szinte wilde-osan szellemeset,
de holnap már nem fogom elhinni
minden csak ma létezik
Bevallom, örök és ragályos nosztalgia ez
Éjszakánként vad elhagyott helyekre járni
Hát isten veletek, kedveseim, isten veletek Duna-hidak
Elmentetek az öröklét állomására: vonatban az elveszett nő
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 60-61.)
*
Pozsonyi kávé Bratislavában katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése