KöltéSzerda // Válogatás kortárs szlovák költők verseiből II.
(Saját fotózás.)
A legutóbbi szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Pozsonyi kávé Bratislavában : 41 kortárs szlovák költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Magyar Napló Kiadó kiadása, és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Zrt. Kincsestár sorozat egyik tagja. Többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂 (Ez az utolsó ilyen formátumú kiadvány, ahonnan merítek.)
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
ŠTEFAN STRÁŽAY
Torony
Veža
(ford. Tóth László)
A várkastélyban sok a szalon
és a szénnel teli pince.
A bronz pásztorlányok szegélyezte csigalépcsőnél
átható konyhaszag,
motorzúgás,
zongoraszó.
Hányadszor nézed már a tornyát!
Ott talán mindent
megérthetnél. De ahhoz
föl kell menned a lépcsőn,
üres dobozokat és üvegeket
kerülgetve. S végig kell menned
a padláson is. Ám a vasajtó
zárva. S mit láthatnál
végül odafentről?
Égboltot, erdei fenyőket és nyírfákat,
üres fürdőmedencét, néhány szeméttárolót,
más tornyokat.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 24.)
*
ALEXANDER KORMOŠ
Világítótorony
Maják
(ford. Fuhl Imre)
A magas torony
szilárdan áll
a széles tenger partján.
Alkonyi fényben
a messzi láthatár
hűen követi azt a vonalat,
ahol az égbolt érinti a vizet.
Csöndes,
szelíd a tenger tükre,
csaknem vízszintes.
A dagály és apály
szintén szelíden
zajlik.
Tarka felhők
magasan úsznak
az alkonyi fények
bíbor tüzében.
Leszállt az éj,
vihar közeledik.
Fekete fellegek
minden fényt
eltakarnak
az égen.
Rettentő viharban
óriás hullámok nőnek.
Ki tudja, hogy az ég
szállt-e le a tengerre,
vagy a tenger
emelkedett-e fel hozzá.
Csupán a villámok
beszélnek arról,
hogy a fény még él.
Ámde
minden villámlás után
az éj még sokkal
sötétebb.
Már csak a torony világít,
tartósan árasztja fényét
a beláthatatlan messzeségbe.
A pusztító viharral
küszködők számára
helyes utat mutat
a megmentő part felé.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 27-28.)
*
JAROSLAV REZNÍK
Mosoly
Úsmev
(ford. Bolemant László)
Tudom, hogy egyszer meghasad a szívem
az élet túlerejétől
és az iránta érzett szeretettől
csak nem tudom biztosan
hogy ennek az egész életen át
imádkozó izomnak
melyik felén történik
majd meg,
mint ahogy a tavaszi jég
se tudja, hogy a folyó éppen hol
támad majd rá
alsó áramlataival.
De amikor ez megtörténik,
és mélyen a mellkasomban megvág
a legvégső szépséges látogatóm,
az a kicsi repedés,
gyámoltalan hasadás,
az a halk seb,
a meglepett izmon –
az lesz utolsó mosolyom,
amely átugrott
– ez esetben fordított irányban –
arcomról a szívemre,
s amelyet nektek is szántam,
barátaim.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 30.)
*
MILA HAUGOVÁ
[Pattog az erdő…]
[Pokožka lesa…]
(ford. Tóth László)
Pattog az erdő
áttetsző bőre,
bejáratok nyílnak a folyó mélyére,
egy elfelejtett nyelv
vagy a test labirintusának kapui,
kivetítés: nélküled töltött idő (majd)
így büntetem magam a fénytől
visszhangzó üres nyári
szobákban (a halál köldökzsinórjának
csillogása), nyitva egyetlen mozdulatnak,
zárva minden egyes szónak,
még nem akarok átkerülni a tükör túlsó oldalára:
még benne a maradásom jelző
fényem (az ősz: zsilettpenge-metszés az ablaküvegen),
nincs már semmi, mit ne akarnék elrejteni, gyökeret eresztek a világba,
melyben
kevés a hely számomra…
eszményi szépség vak szimmetriája
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 34.)
*
IVAN ŠTRPKA
Iá
Enzet
(ford. Tóth László)
Nyugtalanít
a bennünk levő ismeretlen állat, mely
szakadatlanul eszegeti valóságunkat,
mielőtt még az
kiteljesedhetne.
Már a neve is
ijesztő. Hogy elfogadhatóbb legyen,
egyszerűen csak „iá”-nak kezdem
hívni őt.
Így már valamivel megnyugtatóbb.
A rejtélyes rövidítést csakhamar szentesítik
a legkülönbözőbb szakbizottságok és kísérleti intézetek.
Ami felszabadító hatással van rám. Hiszen így
átvállalták a felelősséget.
Nyugodt vagyok. És
békésen eszegetem tovább
a gabonacsírát.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 37.)
*
Pozsonyi kávé Bratislavában katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése