KöltéSzerda // Válogatás kortárs szlovák költők verseiből I.
(Saját fotózás.)
Mostantól néhány szerdai blogbejegyzésben az Pozsonyi kávé Bratislavában : 41 kortárs szlovák költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Magyar Napló Kiadó kiadása, és a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Zrt. Kincsestár sorozat egyik tagja. Többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂 (Ez az utolsó ilyen formátumú kiadvány, ahonnan merítek.)
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
JÁN BUZÁSSY
Kentauromachia
Kentauromachia
(ford. Tőzsér Árpád)
Mikor a talány a megismerés sarkára hág,
s az egyenes a semmibe futó pontok puszta sora,
a kötélen felfelé araszoló hegymászó
csak a halálban éri el az isten pontját.
De az isten-karikából kiakadva
megint csak a saját testében kutat,
belső tenyérből jósol,
meztelen mag a héjban.
A koporsószegek vége a halott szájában fénylik,
a sírboltban nincs szellőztetés, nem lehet ajtót nyitni,
feltámadáskor a fejek fölött nincs, mi döngjön.
Függ a hegymászó az egyenes absztrakcióján, a szerelemtől vár új testet,
lába menekül,
mert a szerelem is csak egy irányt ismer:
oda és vissza.
Míg a test kasztrálta lélek legalább a látszatot igyekszik megőrizni,
tükröt csiszol, hogy a tárgyak belsejét megismerhesse,
a virág mámorban lóg a hajszálak végén,
mert nincs minden kérdésre válasz.
Az egyenes a semmibe futó pontok puszta sora,
s csak a kasztrált lélek őrzi a formát.
Meg a költészet, e másodkézből vett szerelem.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 7.)
*
ĽUBOMÍR FELDEK
Pozsonyi kávé Bratislavában
Bratislavská káva
(ford. Varga Imre)
A szép kék Duna mentében
Bratislava fölébred,
s a folyó folyik mint a film,
s megbámulják a népek.
A pozsonyi polgár napja
egy kávézóban indul,
s a Dunán mint kedvenc filmen,
megújra ő felizgul.
Döng a Duna, hullám zeng a hullámon,
a kávéház ablakán, mintha filmvásznon folyna.
Döng a Duna, hullám zeng a hullámon
E filmnek vagyunk foglya,
már kiskorunktól fogva.
Nincs ennél kedvesebb film sehol e világon.
A szép kék Duna mentében
Pozsony mormolva ébred,
a folyó folyik mint a film,
megbámulják a népek.
* * *
És váratlanul este lett,
e híg pozsonyi kávé.
Lám, a város elszendereg,
s tótágas-kép: a váré.
Az ablakban kihuny a fény,
így üzen a sötéttel,
záróra!, jobb, ha hazatérsz;
s holnap majd légy vendégem.
Döng a Duna, hullám zeng a hullámon.
Na és? peregjen csak e film tovább!
Döng a Duna, és hullám zúg a hullámon.
E filmnek vagyunk foglya,
már kiskorunktól fogva.
S éjszaka majd ebből áll össze az álmunk talán.
Pozsony Dunáról álmodik,
e híg kávé-sötétben,
a Duna akár egy film folyik,
s folyik örökké ébren.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 8-9.)
*
BLAŽEJ BELÁK
Alzheimer bácsi
Strýko Alzheimer
(ford. Forgács Ildikó)
Amikor még csibész kölykök voltunk,
a faluban apai nagybátyánk volt a példaképünk,
akit Alzheimernek hívtak.
A háború végén
elesett biciklivel lefelé jövet a dombról,
melyet felváltva szállt meg a német és az orosz,
s attól fogva valódi európaiként viselkedett:
elfeledte, ki fia,
s bár a háborút valójában elvesztette,
ő bátran vállalt közösséget a győztesekkel.
Bebizonyította, hogy
humor- és tragikumérzéke egyaránt jó,
és bizonyos körülmények között
szabadságban és rabszolgaságban élni
egyformán intenzíven lehet.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 17.)
*
GREGOR PAPUČEK
A vers
Báseň
(ford. a szerző)
Minden versemnek lelke van
és vésztjóslón kiált,
mikor a kínok hajnalán
a szívemből kihajt.
A költő lelke mostohább,
őt elnyeli a köd,
mihelyt a versnek lelket ád.
A vers túléli őt.
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 18.)
*
VIERA BENKOVÁ
A kút és a víz
Studňa a voda
(ford. Varga Imre)
Hogyha ma választhatnék
és záporeső lehetnék a kiszáradt mező felett,
csapadékként átadnám magam a szomjas földnek…
Kutam vagy nekem és benne én a víz vagyok…
Gyakran út is vagyok, te pedig biztos iránytábla,
így bevezetsz az ismeretlenbe is engem;
az úton párban vagyunk, s az út is mi vagyunk,
e kettő nap mint nap egymásban átalakul…
Ahogy a zápor nem várt pillanatban ér,
a kiszáradt földből elhordja az aggodalmat
s nagy zivatarral meghozza a tisztulást…
A kútban önmagát felismerő víz vagyok…
(forrás: Pozsonyi kávé Bratislavában. Budapest, Magyar Napló, 2021. p. 22.)
*
Pozsonyi kávé Bratislavában katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése