KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből VII.
(Saját fotózás.)
A hattal ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
OLGA STEHLÍKOVÁ
Mit akartál
Cos chtěla
(ford. Izsó Zita)
Elhajlíthattam volna derékmagasságban a tornyokat, megszámolva a bordáikat,
a lélegzetem élével lekaszálhattam volna a golfpálya füvét, hogy még te is betalálhass,
kinyithattam volna a világ összes ablakát
a vágyammal, az akaratommal, vagy ha másképp nem, a két kezemmel…
Megtettem volna mindent, amit csak akarsz.
Vettem neked virágot és csokit, méghozzá egy nagyobbat,
legalább tíz percet vártam a megállóban, és egyáltalán nem voltam dühös,
de nem jöttél, csak a részegek sziklagörgetege körben, bűz…
Összehívhattam volna a rókákat az erdőből!
Csak egy csettintés – és a lábam előtt vinnyognak!
Mostanra könnyedén lehetnék valamilyen miniszter.
Miniszter, zsoké, férj vagy sebész.
Ebben a levélben leírom, mit csinálok:
éjszaka nem sokat,
aztán a nappal mint egy álom
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 175.)
*
ADAM BORZIČ
Huszameddin leírja, miként jegyezte fel Rúmi verseit
Husámeddín popisuje, jak zapisoval Rúmiho verše
(ford. Csehy Zoltán)
Azt kérdezed, hogy miként közeledett hozzá a költészet?
Mint kovácsüllőről a szikrák, úgy szálltak szét sisteregve a versek mesteremből.
Vagy mint ha hirtelen megnyílnak az egek,
és könnyvízesés zúdul a földre. Vagy képzeld úgy, ahogy az anyamellben ha
megindul a tej. Láss ezer villámot egyetlen villanásban.
A tűz, ahogy terjed, a víz, ahogy árad. Légy bátor. Szagolj bele.
Illata éji levegő, madárdallal teli, őrültségük nyirkától mámoros.
Úgy közelített hozzá, mint egy lefátyolozott nő
hétszázhetvenhét fátyol alatt.
Úgy jött, akár egy hallgatag árny, és leült a díszkút mellé,
hogy élni tanítsa a csönd ősanyagából.
Vagy mint egy ifjú ugrott elő az örök forrásból.
Vagy ahogy a homok és a por beborította a világot, ám az emlékek felhőjén
Samszeddin arca lebegett, és nyomban a Nap és a Hold,
a tenger és a csillagok szavait diktálta neki…
Pusztán a szemével levetkőztette a létet,
és meztelenül lépett elő az Igazság első sugarából.
Arcom is Isten mosolyát villantotta rá,
amikor reggel először köszönt rám…
A házban, ahol tanított, a fürdőkben, ha fürdött,
a mecsetben, ha imádkozott, az utcán, ahol járt,
ha táncolt és nevetett és sírt, mindenütt, mindig felírtam
a verssorait, mindenütt az ő versei tápláltak, mindig, mindenütt az ő ajkát
láttam, abban a pillanatban, mely világokat szaggat szét, ahogy utat mutat nekem.
És én mentem, mentem az ürességben, a fehér ürességen át utaztam,
hosszan köröztem, felszálltam, s alábuktam,
köröztem, és vitt az örvény, felszálltam, és zuhantam,
köröztem, és vitt az örvény, felszálltam, és alábuktam,
feljegyeztem a verset, vitt az örvény, és alábuktam,
feljegyeztem a verset, felszálltam és zuhantam,
mígnem szíve ajtajához értem.
Kinyitódott.
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 184-185.)
*
MARIE ILJAŠENKO
Közép-Európában esik
Ve střední Evropě prší
(ford. Vörös István)
Közép-Európában esik, Itáliában sötétség,
nagy hirtelen mindenki biztos mindennek a fekvésében –
és én megint rosszabbul vagyok, félálomban járok körbe-körbe
sugárzón a sugárzó városokban, de útikönyv nélkül.
Végre a Falnál megértem, itt ugyan nincs közép sehol.
És hogy folyton csak ugyanazokat a köröket akarom járni,
újra csak akarni és akarva lenni,
csak egy jó alvást akarok, anélkül, hogy az
éjjeliszekrényemen gyógyszerek legyenek, csak útikönyvek
minden egyes városról az ég alatt.
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 190.)
*
JAN TĚSNOHLÍDEK
trauma
trauma
(ford. Vörös István)
azt mondod
ez már
megtörtént ez
már egyszer
megtörtént ez
csak ismétlődik – –
hallod
amit hallottál és
nem akarod
hallani
újra – –
teszed
amit tettél és
nem akarod
megtenni
újra – –
érzed
amit éreztél és
nem akarod
érezni
újra – –
azt mondod
ez már
megtörtént ez
már egyszer
megtörtént és
most
megismétlődik – –
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 195-196.)
*
ALŽBETA MICHALOVÁ
Egy üvöltése elég volt
Stačil výkřik
(ford. Csoma Borbála)
takarodjatok innen!
takarodjatok már végre innen!
tajtékzott,
mint a mesebeli hét holló anyja
este volt
a kutyát se verték volna ki
de mi mentünk
végre el innen
és körülöttünk csikorgott,
mint fogak közt a pamutcérna,
a hótakaró
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 201.)
*
Ezzel végére értünk az ebben a könyvben szereplő 35 kortárs cseh költő verseiből való szemezgetésnek.
Itt minden tele van zenével katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése