KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből IV.
(Saját fotózás.)
A hárommal ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
J. H. KRCHOVSKY
Hallom reggel felé…
Nad ránem už jsou slýšet…
(ford. Térey János)
Hallom reggel felé lármázni a rigókat,
Lámpa alatt a kandúr sovány lepkét ropogtat,
a falnak ütközöm, mint naptól vakon a lepke,
magam emésztem ébren; bújok sötét helyekre
Nem vágyom, ahogyan máskor, aludni folyton
(változtam az idővel), s azt régen nem szajkózom,
hogy éppen az a legszebb öngyilkos terveimben
s a legszörnyűbb is, hogy mind kivihetetlen
Aludni vágyom, édes és egyszerű kísérlet;
és szeretném, ha holnap rigók ébresztenének,
aludni édesen, mint anyaméhben a gyermek
vagy mint halott a sírban – nem ugyanaz a helyzet…
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 84.)
*
EVA MIŠÍKOVÁ
A régi fű
Stará tráva
(ford. Polgár Anikó)
Máshol nem tekinthetsz hátra,
csak a határon,
melyet repedező, avas penésszel, zsugorokkal
hintettek meg dacból télire, hogy zsírosodjon
A felesleg és a hiány nevében
megőrizhetjük így is a napot
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 91.)
*
VÍT KREMLIČKA
Tyna
Tyna
(ford. Csehy Zoltán)
Tyna felébred, felteszi
a nyakláncát,
mint a fény maga, nem? kérdezi
hosszú, fehér
talán hogy lángra lobbantsa a felhőket
szeretlek minden zsigerből, ízületből
Esett és az utcán rákok szaladgáltak
azt mondtam – költözés. Borzalmas nyár
(épp napkollektorokat árultam)
a fejemben ezer nap dübörög
hosszú, fehér
talán hogy lángra lobbantsa a felhőket
szeretlek minden zsigerből, ízületből
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 95.)
*
SYLVIA FISCHEROVÁ
Szobrok
Sochy
(ford. Polgár Anikó)
Nyugalom, dermedtség,
mindaz, aminek a csodálatába
majd belepusztultak görögök –
ezek a szobrok.
Nem tudnak spenótot enni. Nem látják,
hogy a tükör előtt magadat keresed,
a saját szobrod
belsejét.
A szobrod kérdésekkel teli, és semmit
nem ért.
A motor mozgásba hozza a repülőt,
a gondolatok a testekkel együtt áthelyeződnek,
akár a kitömött bevásárlótáskák.
Amikor összeszeded az erőd,
hogy mozgásba lendülj, hogy elkezdd lassan
szétszerelni
azt a szobrot,
először fényes lakk, aztán
a reggelek és délutánok zengő fatáblája,
az este visszhangjai,
az éjszaka, a csönd –
ez az íróasztalom, a férjem, a gyerekem,
a kamrám, melyben
lakatra zárva
gubbaszt
egy Isten.
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 100.)
*
PETR HRUŠKA
Menedék
Ubikace
(ford. Vörös István)
Még meleg
az egyrózsás főző
fekete napja
melyet rozsda
koronáz nagyvonalúan
Még nem járhat messze
A szutykos takarón
rénszarvasok vonulnak
ez alatt feküdhetett
hasához húzott térddel
Még nem járhat messze
A fal sarkát leverték
mikor a részegség zongorája költözött
Kutya egy feltépett
kétszersültes dobozon
és egy szó: ÜNNEP!
Nem Ezek az emberek
nem mennek messzire
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 102.)
*
Itt minden tele van zenével katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése