KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből III.
(Saját fotózás.)
A kettővel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
IVAN WERNISCH
A kulcs
Klíč
(ford. Vörös István)
A vegyesboltból kilép Prágai úr, leengedi a fémrolót. Mit lábatlankodsz itt, kölyök! Néz rám. Vigyázz, egykettőre besötétedik, a végén még elkap valaki, és beletesz a zsákjába.
Nem kap, nem tesz! Van egy varázskulcsom, meg egy versem.
Aztán hogy szól az a vers, kölyök?
Ha elszavalom, láthatatlan leszek.
Szép kis varázslat! Mondja Prágai úr elismerően. Én is meg szeretném tanulni. Kár, hogy haza kell mennem.
Úgyse kapsz el, varázskulcs lóg a nyakamban egy varázszsinegen, hiába is próbálod, nem találsz meg, nem láthatsz meg! Sziszegem, és nyelvet öltök Prágai úrra.
Ha nem volnál láthatatlan, mindjárt kapnál tőlem két pofont, kölyök. Tegyük át inkább holnapra, mondja Prágai úr, és elmegy.
Már csak én vagyok itt. A járdán ülök a bolt előtt, a fémrolónak támaszkodva. Az udvarban nyekereg a kút, sötétedik, a hideg csiklandozza a hátamat. A hajamat borzolja. Rettegek saját láthatatlanságomtól.
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 58.)
*
IVAN MARTIN JIROUS
Meddig bírja Uram a lélek…
Jak dlouho Bože ještě snesu…
(ford. Efraim Israel)
Meddig bírja Uram a lélek
hogy örökösen stresszben élek?
Amíg Te tőlem elhuzódol
paff vagyok a frusztrációtól
Nekidurálom magamat
s ma kérek Tőled valamit
verseimhez a Szent Nevet
mint Gólemszájba számba tedd
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 64.)
*
KAREL KRYL
Köszönöm
Děkuji
(ford. Vörös István)
Font az Úr, font az Úr koszorút,
én törtem a friss ágat,
köszönöm, köszönöm, fáj a múlt
és kérdezget a bánat.
Köszönöm, jól jött már a kudarc,
hogy kis erőt találjak,
különben az egész hátraarc,
s köszönök a halálnak.
Köszönöm, külön is köszönöm!
Köszönöm, kösz a gyöngeséget,
nélküle nincs alázat,
és nincsen, mitől öröm érhet.
Mert nem szégyenben áztat.
Köszönöm, a sírást köszönöm,
megtanulok érezni,
hogy éltek, érzem a bőrömön,
a bajról nem kérdem, mi,
köszönöm, külön is köszönöm
a szépség utáni vágyamat.
Köszönet a rútságért.
Köszi, hogy összecsap a harag
a jóval, s hozzáér.
Hogy édes, hogy édes aludni,
a fáradtságért is kösz.
Hála csap az égő lángból ki,
a tó felhőket tükröz.
Köszönöm, külön is köszönöm!
Köszönöm, köszi a vágyakért,
elmondják gyengéimet,
köszi a bajokat, mit kimért
az alkotás-őrület.
Köszönet azért, hogy szeretek,
érzés szorítja torkom,
bárányka köszönet teneked!
Megöltek? Meghatódom.
Köszönöm, külön is köszönöm!
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 72-73.)
*
JAROSLAV HOLOUBEK
Feltételes megálló
Zastávka na znamení
(ford. Tóth László)
Sokáig álltunk
várva hogy véget érjen valami
hogy megmondja valaki
mikor kell meghalnunk s mikor élnünk
és mikor megszületnünk
s hogy merre menjünk
Azt firtatjuk mi az igazság
és mi a legenda
s egyáltalán van-e értelme élnünk
S ebben az örökkévalóságban
megint továbbmegyünk
egy kicsit
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 77.)
*
JIŘÍ STANĚK (1957)
Látogatás Holannál (1)
Návštěvou u Holana (1)
(ford. Vörös István)
Meglepő, hogy
egyedül élsz,
és még a kalitka
is üres….
Folyton magunk vagyunk,
mentegetőzöl,
minek még a magányból
is több.
Lépj be…
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 80.)
*
Itt minden tele van zenével katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése