KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből II.
(Saját fotózás.)
A legutóbbi szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
*
JOSEF HRUBÝ
Színek
Barvy
(ford. Vörös István)
Szürke verset nem lehet írni
A másolata legyen zöld
Feketét elképzelni is rossz
Ibolyaszínű: a sírig szeress engem
Fehér vers: só az asztalon
avagy Scott kapitány a Déli-sarkra ér
Rózsaszín vers: ahogy egy hülye csak jobbról
balra vagy balról jobbra tud mosolyogni
Aranyszínű: grúz konyakkal leöntött Stradivari
Sárga vers, mikor elvesztett szivartárcám keresem
Kék: a szeretlektől a nemszeretlekig
csak két másodperc az út
Bíbor: a lámpafényben
nyitott könyv fölött alszol
A barna vers ember nem járta táj
Szürke verset nem lehet írni
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 29.)
*
JOSEF TOPOL
Az első verssor
První verš
(ford. Csehy Zoltán)
Nem tudok leállni a költészetre úgy gondolok
mintha az álmok földje lenne
de nem akarok ott időzni
zengedezni mint egy éneklő szökőkút
a kijelőlt ösvényekkel felszeletelt parkban
Egyszer a Chotek-kertben
a pázsiton át megcéloztam
Julius Zeyer emlékművét
hogy imádott költőm előtt hódoljak
rám rivallt egy öregúr
kifizettem a büntetést a Parkőr volt
Nem csodálkoztam
de szeretném azt hinni hogy ha nem
is Istenáldotta költő de Valaki vagyok
akiből nem lesz másik
és még mindig várom az Első verssort
(az Istentől valót: Paul Valéry)
Nem vagyok Walt Disney
nem vágyom saját Disneylandre
kisajátított sivatagok száz hektárjaira
műtavakra és mű vízesésekre
mű sápadt arcúra akit műindián
kínoz
villanyirányítású vízilovakra
akiket csak az elemek éltetnek
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 33-34.)
*
VÁCLAV HAVEL
Az ismeretlen katona sírja
Hrob neznámého vojáka
(ford. G. Kovács László)
Harcban az értelmetlen ügyért
melyben nem hitt senki
s amely már úgyis reménytelen volt
ezen a helyen veszítette el
fölöslegesen az életét
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 41.)
*
JIŘÍ KUBĚNA
Éjszaka van…
Je noc…
(ford. Csehy Zoltán)
Éjszaka van,
hold oltatlan mésszel öntözi a fehér falat,
fény és sötét,
hátad meztelensége. Te kegyetlenül alszol.
(Hogy a férfiak éjszaka folyvást töprengjenek.)
A vers ritmusa tanít,
mely izeg-mozog és készül bennem,
ez az egyetlen jelenlét,
melynek hinni lehet.
Felkelek,
a folyó fölé meredek, akár egy holdkóros,
ez még mindig ugyanaz a költészet,
csak a világ múlik el körüle,
hív, áll, ki lehetne ugrani belőle…
Ám váratlanul megdördült, ő az, ő az, csak mozgásba lendült,
félre, félre a vers hullámaival! – – – – – –
Éjszaka van,
az ágyon Te fekszel
tágra nyitott szemmel.
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 46.)
*
PETR KABEŠ
hogy nagyon vágysz utánam?
že se ti po mně stýská?
(ford. Vörös István)
hogy nagyon vágysz utánam?
ki vágyna jobban nálam
a minden bárcsak lenne
egyetlen fejbe szedve
előttem már az arca
eloszló köd takarja
(forrás: Itt minden tele van zenével. Budapest, Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021. p. 51.)
*
Itt minden tele van zenével katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése