KöltéSzerda // Válogatás Gódza Csilla Boglárka verseiből
(Saját fotózás A megnyugvás felé című kötet hátulsó borítójáról.)
„Összegyűjtött verseit mentora, barátja és pályatársa, Pánczél András rendezte kötetbe, és az Orpheusz Kiadó jelentette meg [posztumusz – JI] a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2025-ben.” (forrás)
//
fáradt
sodort cigaretta maró füstjében állsz
becézel
ez számomra szokatlan de édes
azt mondod fáradtan szép az arcom
mellkasom melletted lüktető
üteme pont olyan mint annak
a dalnak amit három éve hallgattattál meg először
velem azt mondod minden összeáll
budapesti egyetem
hosszú közös jövő
*
hűvös szoba közepén állsz
te vagy a legkényelmesebb pont
ahová rejtőzhetek
benned így biztonságban
bújnak meg az órák a napok a hetek
újra becézel
ez számomra szokatlan de édes
megsimogatod fáradt
arcom s én kezed mely festékes
(forrás: Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé. Budapest, Orpheusz, 2025. p. 14.)
//
Idézőjelek mindenütt
Idézőjelbe raktalak,
míg te engem zárójelbe.
Időnk pihen, fáradt vacak,
mindenünk papírra vetve.
Az órába szeget vertem,
nem moccan a mutató.
Zárójelben nincsen jellem,
betűim tűnnek suhanón.
Igen, kordonjai között
elenyésznek a formáim.
Mikor még az idő nyögött,
elvesztünk testünk utcáin.
A papírt elégetném már
az összes jelével együtt,
De nincsen gyújtó, apró láng:
idézőjelek mindenütt.
(forrás: Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé. Budapest, Orpheusz, 2025. p. 16.)
//
Rólad
Amíg lantodon játszol,
hadd rángassam meg tekinteted láncát:
szenvedjünk ketten úgy,
mintha nem létezne szelíd mélység és velős valóság.
Átlátsz szemeimen,
miközben nem is nézlek.
Nincs olyan húr, amely ne lenne a tiéd,
és sejtem, hogy egyetlen vad
és sértő tritónusz
hangköz vagyok játékodban.
Te a fülemben, mint dús hullámú hármashangzat,
bár borzasztó disszonáns,
finomviszonyból kirakott dalrészlet.
*
Ropogós zenéd közben sodorhatsz rólam
és sodorhatsz rajtam
bársonyba tekert dohányt,
éberséget, kétséget.
Csikkjeidből fűzök majd új láncot,
ha véletlenül végleg távozol
kísérlet-kíséretet játszva lantodon.
(forrás: Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé. Budapest, Orpheusz, 2025. p. 23.)
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás.)
Skizofrén falak közt
Lekaparom a falról a tükröt.
Ne nézz rám. Nem nézek magamra.
Nincs reflexió, csak félhomályban
tapogatózás. Nem vagyok,
csak néha belebotlok a létbe.
Felszakítom a sebeim érted. Értem.
Most láss, vérezve, történni akarásra éhesen.
Lekaparom a vakolatot is,
a falakba bújok hallgatni,
mint pohár a polcon, csendben, üresen.
Hasonulok a fallal, sőt,
belső folttá növök.
Hallgatózok, míg a szobában vagy.
Az óra kattogásaként
szólítalak. Megőrjítelek.
Én jól vagyok.
Én nem.
(forrás: Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé. Budapest, Orpheusz, 2025. p. 31.)
//
Hatás
1.
Dalba kötlek,
szekrénybe bújtatlak,
zsebben hordlak,
megharaplak.
Csendes lakban meghatlak,
áhítatban áthatlak.
2.
Szavaimban lényed egy szürke szeg,
kitárt karod tompa, széles mosoly.
Hiányod bennem rút rög,
bevarrott heg,
behúzott függöny,
megmászhatatlan hegy.
(forrás: Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé. Budapest, Orpheusz, 2025. p. 37.)
//
hulladék
bőrömre hull az ég
szennye a
kondenzcsíkokba rejtett méreg
látszólag ártalmatlan
pázsitpárna és
felhődunyha véd
fény tudata nélkül fényt
remélni nem lehet
(forrás: Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé. Budapest, Orpheusz, 2025. p. 50.)
//
tűz
szétesett illesztések
hegesszük őket vissza
kiszakított füzetlapokra
legyenek titkaink írva
szikrák szenvednek köröttünk
éltető a hő
nem szórunk homokot parázsra
csendben tűzzé nő
meghegesztett illesztések
titkokkal teleírt lapok
a napok előre tekintenek
én a múltba kapaszkodok
(forrás: Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé. Budapest, Orpheusz, 2025. p. 53.)
//
Gódza Csilla Boglárka: A megnyugvás felé katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése