KöltéSzerda // Válogatás Christian Morgenstern verseiből
(saját fotózás)
A velőtlen költészet
„A német Unsinnspoesie fogalmát talán érdemes a velőtlen költészet kifejezéssel visszaadni: ez a szó valóság érvényének megkérdőjelezésére ugyanúgy rákapcsolódhat (valótlanság ~ velőtlenség), mint az ebből következő, groteszk látásmódnak arra a bukfencező bátorságára, amelyet a nyársat nyelt esztéták az agyvelő nem-megfelelő működésével szeretnek összefüggésbe hozni. Konkrétan a 20. század első felének azon költőire alkalmazom e megtisztelő terminust, akiknek a többnyire apró, zajos és füstös kabarékban megszólalt, polgárpukkasztásból és filozófiából egybegyúrt, okos és játékos versei az Unsinnspoesie-t az angol nonsense poetry méltó rokonaivá avatják.” (1)
– írja Győrei Zsolt.
Christian Morgenstern (1871-1914)
„A huszadik századi német velőtlen költészet doyenje régi tájképfestő-családba született Münchenben. Tízéves korában vesztette el édesanyját, akitől az életen kívül alkalmasint a tüdőbajt is kaphatta. Járt katonaiskolába, tanult közgazdaságtant, 1894-től mégis újságíróként, lektorként, dramaturgként kereste kenyerét Berlinben, miközben Max Reinhardt kabaréja, a híres Schall und Rauch számára írt verseket. Többször járt Norvégiában, a nyelvet is megtanulta, több lbsen-drámát fordított németre. A misztikum iránti szenvedélyes érdeklődése hozta 1909-ben Budapestre, egy nemzetközi teozófiai kongresszuson vett részt. 1910-ben, tüdőbaja enyhülésekor vette feleségül Margareta Gosebruch von Liechsteint. A javulás azonban csalókának bizonyult. Többször, több szanatóriumban keresett gyógyulást betegségére, amely végül 1914 márciusában ragadta el.
Talán tájképfestő őseinek köszönhette, hogy kabaréköltőként pazarul eredeti képpel hívta fel magára a figyelmet, amikor a világ szemléletének új lehetőségeként a lengedezést javasolta egy bitófán.
„A bitóról másnak látszik a világ, s mindenki más dolgokat lát meg benne, mint mindenki más” – írta verseskönyve bevezetőjében. Az így megtapasztalt panoráma hangolta az 1905-ös Galgenlieder című kötet verseit filozofikussá és fanyarrá. Ezt a hangot erősítik a későbbi gyűjtemények: a címszereplő és annak von Korf nevű barátja szellemi kalandozásait összefoglaló Palmström (1910), továbbá a hagyatékban maradt versekből összeállított Palma Kunkel (1916) és a Gingganz (1919) is. Ezen kötetek anyagát elsőként özvegye gyűjtötte össze és adta ki férje egykori munkaadójánál és barátjánál, a korábbi Morgenstern-verseskötetek kiadójánál, Bruno Cassirernél 1932-ben.” (2)
Én most sem bitófás verseket nem válogattam, nem jelenik meg sem Palmström, sem pedig von Korf – ám a fenti költői stílust úgy gondolom, az általam kiválasztott költemények is visszaadják – legalábbis remélem.
*
Az Orrszervű (3)
Az orrán jár, ha fölkel
az Orrszervű, az agyrém,
ballag, nyomába’ kölkkel,
nem említi a nagy Brehm.
A Révai, a Pallas
sem ír sehol se róla,
kit járni-kelni hallasz,
a lantom fikciója.
Az orrán jár, ha fölkel
(tudod, ez volt az antrém),
ballag, nyomába’ kölkkel
az Orrszervű, az agyrém.
*
A fókamedve (4)
A medvefóka ismerős.
A fókamedve: friss erő.
A fóka-félben rejtve él
a masszív, morcos medve-fél.
Nem mondja: bű, nem mondja: bá –
nyakadba dű’ és megzabá’.
Aztán az Úrra felmered.
Komálják egymást szerfelett.
*
Cselédek szombaton (5)
Kifektetik a színeket,
hogy tarkállik a korlát,
s ütik, mintha nem szőnyeget –
a naccságát porolnák.
Vad kéjjé hergelik dühük,
akár gyilkos vikingek,
erükben egy hét szörnyü nyűg
hideg merszet keringet.
Ütnek-vernek szünetlenül,
hasad belé a pálca.
Fel sem neszel az úri fül
a pokolbéli táncra.
Pedig jajong a vert sereg,
és mint a pelyva, szálldos
tömött, ónémet hencserek
romján a perzsavánkos.
*
Szobor-óhaj (6)
Kedves, emelj szobrot nekem
cukorból, tengerfeneken.
S édesvíz lesz rövidesen,
ahol hamar összeesem.
Abból pedig bő halrajok
kortyolnak vígan jó nagyot.
Őket hamburgi s brémai
halászok fogják még ma ki.
S eképp örömben, ételek
gyanánt lehetnék véletek.
Bezzeg, volnék csak kő meg érc,
verébről hullna főmre élc.
Mi több: sok ember, holmi dibdáb
sietne rám pottyantni cifrát.
*
összeállította: Juhász István
__________
(1) A levegő ördögei. Christian Morgenstern, Joachim Ringelnatz, Peter Hammerschlag velőtlen versei Győrei Zsolt fordításában. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, cop. 2024. p. 5. (Előszó – részlet)
(2) A levegő ördögei. Christian Morgenstern, Joachim Ringelnatz, Peter Hammerschlag velőtlen versei Győrei Zsolt fordításában. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, cop. 2024. p. 6-7. (Előszó – részlet)
(3) A levegő ördögei. Christian Morgenstern, Joachim Ringelnatz, Peter Hammerschlag velőtlen versei Győrei Zsolt fordításában. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, cop. 2024. p. 18.
(4) A levegő ördögei. Christian Morgenstern, Joachim Ringelnatz, Peter Hammerschlag velőtlen versei Győrei Zsolt fordításában. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, cop. 2024. p. 37.
(5) A levegő ördögei. Christian Morgenstern, Joachim Ringelnatz, Peter Hammerschlag velőtlen versei Győrei Zsolt fordításában. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, cop. 2024. p. 39.
(6) A levegő ördögei. Christian Morgenstern, Joachim Ringelnatz, Peter Hammerschlag velőtlen versei Győrei Zsolt fordításában. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, cop. 2024. p. 42.
Vélemények
Hozzászólás küldése