KöltéSzerda // Válogatás Celler Kiss Tamás verseiből : Kávészünet

KöltéSzerda // Válogatás Celler Kiss Tamás verseiből

séta

a városi parkig jutottam,
pedig az életemből akartam kisétálni.

(vers forrása: Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog. Budapest ; Újvidék, FISZ : Forum, 2021. p. 9.)

*

átmenteni

mert tehetetlen
voltam, sétálni mentem.
úgy figyeltem
zsebemben a telefont,
ahogy egy sebesült
figyeli a fájó testrészt.
és mert így
figyeltem, időnként
úgy éreztem, rezeg.
persze nem.
most egy másik
lánnyal a kávézóban.
rám néz, megrezzen
a lelke, mondja is,
de nem érzem.

(vers forrása: Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog. Budapest ; Újvidék, FISZ : Forum, 2021. p. 21.)

*

interjú a megterített asztallal

a megterített asztalt kellene megkérdezni.
az asztalt, amely azoknak lett megterítve,
akik évek óta kerülik egymást. akik
leülhetnének, de nem ülnek le. ezt az asztalt,
ha kérdeznéd, neked mi maradt,
a hűlő székek ropogása éjszaka, válaszolná.
de ne gondold, nem a testek melegítették fel
őket, hanem a nap, a langyos nap, amely alá
néhány sótlan figura mégis eljön olykor,
és itt kevergetik leveseiket, azt képzelve,
hogy ez az idegesítő szürcsölés valójában
párbeszéd. ragacsos szavak állnak össze fohásszá
a szájaikban. de nem vagyok megsértődve,
és nem hibáztatom őket, válaszolja a megterített asztal,
csak egyszerűen unom. és most már meghallgatnám
azokat is, akik leülhetnének egymással, de nem ülnek le,
azokat is, akik eljöhetnének, de nem jönnek el.

(vers forrása: Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog. Budapest ; Újvidék, FISZ : Forum, 2021. p. 38.)

mintha szakították volna

hogy vigyázva szedjem le a szárítókötélről a ruhákat,
mert eltörnek. ezt nagyon érdekesnek találtam,
mert nem értettem. hogyan törhetnek el a ruhák?
és főleg a karácsonyi abroszra vigyázzak, mondta a
nagyanyám, mert vékony, az végképp könnyen törik.
nem értettem, ahogy azt sem, ha egyszer ilyen hideg
van, akkor miért kell az udvarra teregetni, és ha ilyen
hideg van, mégis hogyan száradhatnak meg a ruhák?
egyszer megengedte, hogy eltörjek egy rongyot.
ez is nagyon tetszett. miután kiengedett a kályha mellett,
olyan volt, mintha szakították volna. később azt sem értettem,
miért teregeti ki folyton a szennyesemet hideg számítással
a családom. hogy az ő fiuk, az ő unokájuk már megint mit csinált.
ahogy ők a mai napig nem értik, miért írom meg az övékét a
verseimben. és igy törünk egy kicsit mindig a család összetartó
szövetén, olyankor, amikor fagyos közöttünk a légkör, és közben
az otthon melege a kéményen át elszökik, nincs olyan meleg
kályha, amelynél kiengedhetnének a sérelmeink,
hogy lássuk, itt és itt szakadt el.

(vers forrása: Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog. Budapest ; Újvidék, FISZ : Forum, 2021. p. 69.)

*

állatmese

akárhányszor hibát követtem el,
vagy szégyent hoztam a fejetekre,
mindig volt egy pillanat, amikor
lelassult a szívverésetek,
lecsökkent a testhőmérsékletetek,
és hibernálódtatok.
megszűntetek előttem létezni.
aztán felébredtetek, és jöttetek
vissza sorban. hogy megváltoztam,
mondtátok, kire lettem
ilyen, nem így neveltetek.
az életbe felhizlalva, eltelve
kell belépni. de így csak olyan vagyok,
mint egy sovány medve
a téli álom előtt. tavasszal
harcokat kell vívni, élelmet találni,
csapdákat elkerülni,
de még nem tudom, mire
tanítottatok meg.
felnőttem: végig hátrafelé nézek,
úgy lépkedek, mintha legalábbis
nem lennének nyakizmaim.
és csak azt a boldogságot veszem észre,
amelyik ott van az orrom előtt.

(vers forrása: Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog. Budapest ; Újvidék, FISZ : Forum, 2021. p. 74.)

*

Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog katalógusunkban >>>

(a képek saját fotózások)

összeállította: Juhász István

Vélemények

Hozzászólás küldése