Karinthy, az eszperantista
Karinthy Frigyes
Író, költő, műfordító. Úgy ismerjük, mint a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakját, Kosztolányi Dezső jó barátját és a hat lépés távolság elmélet megalapozóját. Az Így írtok ti (1912) és a Tanár úr kérem (1916) művei a legnagyobb magyar klasszikusok közé emelte, írói munkásságát Baumgarten-díjjal ismerték el.
Kevesen tudják azonban, hogy Karinthy Frigyes aktív eszperantista is volt. 1918 novemberében számos írótársával együtt, köztük Kosztolányi Dezső íróval megalapította a Nemzetközi Nyelv Propaganda Bizottságot (NNYPB), melynek célja az eszperantó nyelv elterjedésének elősegítése és a békeszerződést támogató kampány háttérszervezetének megteremtése volt. 1932-től 1938-ig a Magyarországi Eszperantó Szövetség (MESZ/HEA) elődjének, a Magyar Országos Eszperantó Egyesületnek volt az elnöke.
Jelentősebb művei közül számos eszperantó nyelven is megjelent, írásainak legfőbb fordítói Kalocsay Kálmán, Tárkony Lajos és Bodó Károly volt.
Az 1926-ban alapított magyar Pen Club tisztikarába választották Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel együtt. Az 1932. május 19-ei Pen Clubban tartott beszéde fontos irodalomtörténeti adalék az eszperantó kutatók számára. Azonban az előadás publikálását a Hungara Heroldo (Magyar Hírnök) valamint a Világ és Nyelv évkönyve ’81 folyóiratokban erős politikai cenzúra[1] befolyásolta. E két lap révén elterjedt felszólalás némiképp eltér a francia nyelvű eredetitől, melyet Bárdos László fordított magyarra[2]. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy mindkét változatban fellelhetők azonos momentumok, melyek alapul szolgálhatnak Karinthy Frigyes eszperantista múltjára. Ezen mozzanatok szerint Karinthy mindenekelőtt a nemzetek nyelvi kultúráját igyekezett megvédeni egy nemzetközi nyelvvel. Hogy az eszperantóban találta meg azt a jövőképet, melyben az anyanyelv mellett valamennyi nemzet kommunikációját áthidaló, közös nyelv is funkcionál, az a nyelv gyakorlatiasságának, kiforrott és logikus nyelvtani adottságainak tulajdonítható.
„Beszélgetésre, nemzetközi érintkezésre – diplomáciai, tudományos és kereskedelmi szaknyelvnek kiválóan alkalmas. Hogy a belletrisztikában mit jelent, arról két adatot sebtiben – az egyik, hogy 1910-ben Párizsban próbát tartottak. Francia szöveget hat nemzet fia fordított le saját nyelvére s egy eszpista – a hét fordítást aztán egy francia visszafordította: – nos, a szöveg szerzője, aki készen kapta a hét fordítást, habozás nélkül az eszperantóból oda- és visszafordított szöveget választotta ki, mint a leghűbbet, az eredetihez legjobban hasonlót. A másik tulajdon esetem – vagy öt könyvem jelent meg eszperantóul -, rengeteg kritikát kaptam a világ minden részéből, legalább harminc nyelven, olyan lapokban is, amiknek semmi közük az eszperantóhoz – ezek eszperantóból fordított szöveget olvastak.”[3]
Karinthy est 1935. január 18.
Eszperantó nyelvű irodalmi est szünetében a közönség egy részével.
A műsort az író eszperantó nyelvre fordított műveiből állították össze.
Baljóslatú látomásai a magyar nyelv elé borús jövőképet festenek. Aggodalmai előre vetítették a jelenkort, amikor egy nemzet nyelve teret hódít az összes többié felett, ezzel gazdasági és kulturális előnyökhöz jutva és háttérbe szorítva vagy épp megfojtva az egyes nemzetek nyelvét és kultúráját. „A nemzet több, mint szellemi egység — ezenfölül még a népek s az államok harcos és hódító egysége is.”[4] és „Mert minden élő nyelvben van valami sértő és kihívó és fenyegető a másnyelvű számára…”
A Szükséglet és Divat. Egy ankét tanulságai[5] és a Paradoxon az eszperantóról[6] című cikkei következetesen tárják elénk Karinthy gondolatait a világnyelv szükségességéről. Kell egy mesterséges, minden nemzettől független, élő nyelv a nemzetek anyanyelve mellett, melynek léte nem veszélyezteti az egyes nemzetek nyelvi és kulturális szuveneritását és identitását. És hogy ezt a nyelvet miként érdemes propagálni arra is választ ad írásaiban: divatot kell teremteni. Nem győzködni kell és bizonygatni, hogy az eszperantó mennyire jó, hanem nyelvi divatot kell teremteni, mert az „emberek cselekvését és elhatározását nem a belátás kormányozza, barátom, hanem a képzelet, amit közönséges nyelven divatnak neveznek.”
Időrendben a fenti cikkek közé illeszkedik, de valamennyi korábbi és későbbi világnyelvvel kapcsolatos publikációjának és beszédének magvas gondolatait az En la mondon venis nova sento. Széljegyzetek az eszperanto-kongresszushoz[7] című írása összegzi: „Az eszperantó nyelv… Idegen, de nem idegené – más nyelv, mint a mienk, de nem mások nyelve: mindannyiunké, ha úgy tetszik, és mégis senkié…”. „Mindenki beszéli a tulajdon nyelvét és azonkívül még egyet, olyant, amit mindenki más is megért, az egész világon” [8].
Megnyilvánulásaiból egyértelműsíthető, hogy szenvedélyes híve volt az eszperantónak. Támogatta és tanulta a nyelvet, de saját bevallása szerint nem sikerült eljutnia arra a szintre, hogy meg merjen rajta szólalni: „az eszperantót, bár elég jól értem, fájdalom, még nem beszélem elfogadható módon.”[9] Ennek okára nem derül fény, de kiváló táptalajt teremtett a későbbi kritikáknak. Faludy György és Szász Zoltán erre alapozva számos alkalommal igyekezték bírálni törekvéseit és aláásni az eszperantó mozgalom hitelét. Az idézett kijelentés kapcsán Faludy György odáig ment, hogy A pokol tornácán[10] című munkájában egyenesen gúny tárgyává tette Karinthyt, majd valótlanul azt állította, hogy Karinthy szerint az eszperantó nyelv nem alkalmas irodalmi értekezésre. Karinthy Frigyes korábbi cikkei és beszédei oly annyira ellentétben állnak ezen állítással, hogy nehéz elhinni, hogy bármiféle alapja lenne.
Úgy tűnik az eszperantó nyelv semlegessége és alkalmazhatósága annyira provokatív, hogy történelmének jelentős részét, így Karinthy kapcsolatát is a nyelvvel beárnyékolják a téves információk, a sztereotípiák és a hamisítások.
Kapcsolódó tanulmányok:
Rátkai Árpád: A Nyugat köre és a nemzetközi nyelv. Ignotus, Babits, Ady, Kosztolányi Karinthy, Juhász és az eszperantó
Rátkai Árpád: Karinthy Frigyes és a nemzetközi nyelv
[1] Rátkai Árpád: Karinthy és a nemzetközi nyelv. = (https://goo.gl/2UMIiq)
[2] Karinthy Frigyes felszólalása, 1932. május 19. = Idézi Kenyeres Zoltán: Kosztolányi és a társaságok tanulmánya. Liget 2007:7 p. 68-92. ; Liget 2007:8 p. 70-94. = (https://goo.gl/gM2xir)
[3] Karinthy Frigyes: En la mondon venis nova sento. Széljegyzetek az eszperanto-kongresszushoz. Pesti Napló 1929. augusztus 11. (80. évf. 181. sz.) p. 12. = (https://goo.gl/WZqHNZ) = (http://mek.oszk.hu/07300/07367/html/02.htm#39)
[4] ua. mint előző
[5] Karinthy Frigyes: Szükséglet és Divat. Egy ankét tanulságai. = Pesti Napló 1933. június 18. (84. évf. 136. sz.) p. 36. = (https://goo.gl/tjnWeh) = ( http://www.eszperanto.hu/egyeb/karinthy-pri-eo.pdf)
[6] Karinthy Frigyes: Paradoxon az eszperantóról. Új idők 1928. április 22. (34. évf. 17. sz.) p. 530. = (https://goo.gl/EgjBWN) = (http://mek.oszk.hu/07300/07367/html/02.htm#18) = Hungara Heroldo 1928. április 18. (1. évf. 4. sz.) p. 49.
[7] Karinthy Frigyes: En la mondon venis nova sento. Széljegyzetek az eszperanto-kongresszushoz. Pesti Napló 1929. augusztus 11. (80. évf. 181. sz.) p. 12. = (https://goo.gl/WZqHNZ) = (http://mek.oszk.hu/07300/07367/html/02.htm#39)
[8] ua. mint előző
[9] ua. mint előző
[10] Faludy György: A pokol tornácán = (https://goo.gl/dlviHo)
Nemes Anikó
Vélemények
Egy hozzászólás van ehhez: “Karinthy, az eszperantista”
Hozzászólás küldése
Köszönöm a fenti írás megküldését és gratulálok szerzőjének.
Értékesnek én, egyebek mellett, főleg a benne fellelt új ismeretek miatt tartom. Pld. a Kosztolányival közös kezdeményezéséről eddig nem is hallottam. Módosult a Karinthy E-tudásáról eddig fennállt ismeretem is, eddig ugyanis („hála” a Világ és nyelv szerkesztőinek?) úgy tudtam, hogy ő úgy lett vezetője egy E-szervezetnek, hogy maga „egy szót sem tudott E-ul”…
Még egyszer: köszönöm
Petik János