Jane Austen 250+
„Vallomás: Körülbelül kétszázszor olvastam már a Büszkeség és balítéletet. Elrévedeztem az olyan szavakon mint pediglen, pórul jár, boldogság. Mindig gyötrődöm, hogy Elizabeth és Mr. Darcy tényleg összejön-e. Olvassa el! Biztosan élvezni fogja.”
– ezeket a szavakat Kathleen Kelly írja e-mailben a Szerelem hálójában című filmben, és magyar szinkronhangján egyidőben a néző is hallhatja. (A filmben a képünkön látható kiadást olvassák.) Az 1998-ban bemutatott vígjátékra hangolt romantikus filmben a kulturális hagyomány több szempontból is hangsúlyt kap. Az első párbeszéd rögtön arra kérdez rá, vajon a számítógépek használatának gyors elterjedése veszélyezteti-e az eddig kialakult civilizációs értékeket. A film teljessége aztán határozottan cáfolja az ilyen félelmeket: a két főszereplő éppen a számítógépes levelezés segítségével talál egymásra, és ennek során – mint idéztem – az irodalmi hagyomány, elsősorban a Büszkeség és balítélet kap meghatározó szerepet. A film úgy is értelmezhető, mint a tavaly december 16-án 250 éve született Jane Austen regényének interpretációja.
A 20. század végén, New Yorkban játszódó történet során a néző is „gyötrődhet”, vajon a két főszereplő „tényleg összejön-e”? Ráadásul álnéven írják e-maileiket, nem tudják, ki az, aki iránt vonzalmat kezdenek érezni. A film eredeti címe You’ve Got Mail (a. m. Leveled érkezett) kapcsolatuk létrejöttének folyamatára utal. Ugyanakkor nincsenek tudatában annak, hogy már ismerik egymást: Kathleen Kelly (Meg Ryan) egy kis könyvesbolt tulajdonosa, Joe Fox (Tom Hanks) pedig a közeli nagy könyváruházat vezeti. A piac farkastörvényei szerint a kis bolt nem bírja a versenyt a korszerű nagyáruházzal, kénytelen bezárni. Kelly és Fox kapcsolata nem felhőtlen.
A levelezők találkozót beszélnek meg. Az ismertetőjegy a Büszkeség és balítélet és egy szál virág; így várakozik Kelly egy vendéglátóhelyen. Fox miután ellenfelét pillantja meg az asztalnál, előbb el akar menni, de aztán véletlen találkozást színlelve odamegy a nőhöz, nem árulja el, hogy ő a levelező. Az asztalon heverő könyv adja a beszélgetés fonalát:
„Fogadok, hogy minden évben újra olvassa, és teljesen odavan Mr. Darcyért. A szentimentális szíve vadul kalapál a gondolatra, hogy Darcy és az a hogyishívják nő a végén valahára egymáséi lesznek.”
Kelly reagálása nem marad el:
„A hősnő neve a regényben Elizabeth Bennet. Csodás és bonyolult jellem; de persze maga ezt honnan is tudhatná…”
Fox nem marad szégyenben:
„Ami azt illeti – olvastam.”
Párbeszédjük később megreked, Kelly csak a számító üzletembert látja a férfiban, nem is sejti, hogy valójában ő a szellemes és érző szívű levelezőtársa. Joe Fox azonban nem adja fel, elhatározza, hogy Kellyt rávezeti másik énjének felismeréséhez. Keresi a társaságát, mintegy elejtett utalásokat tesz az e-mailezés során megismert tényekre. A legfontosabb gondolatokat ismét a Büszkeség és balítélet segítségével mondják ki:
„Joggal gyűlöl. / Nem gyűlölöm. / De sosem bocsát meg, akárcsak Elizabeth. / Ki? / Elizabeth Bennet a Büszkeség és balítéletben túl büszke volt. / Várjunk! Nem utálja azt a könyvet? / Vagy ő túl elfogult volt, és Mr. Darcy volt túl büszke? Nem, már nem emlékszem…”
Joe Fox szándékosan pontatlan, hiszen Elizabeth megbocsátott, és végül Darcy sem volt túl büszke. Kathleen Kellyt szeretné változásra bírni, mint ahogy maga is megváltozott. Igyekezetét siker koronázza, a levelezőtársak következő találkozása a happy endet hozza el.
Dörgő Tibor
Vélemények
Hozzászólás küldése