Élménybeszámoló a 2026-os Múzeumok Éjszakáján tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
A csoportülés Kustos Júlia költő irodalmi közreműködésével zajlott.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(A fotó készítésébe és közzétételébe mindenki beleegyezett. Készítette: Villányi Alexandra.)
Az idei Múzeumok Éjszakája volt a harmadik a sorban, amikor mi is csatlakoztunk ehhez az eseménysorozathoz, és most is volt a programjaink között szerzővel közös irodalomterápiás csoportülés.
(Visszatekintésként: tavalyelőtt Fehér Renátóval, tavaly pedig Horváth Eve-vel dolgoztam együtt a Múzeumok Éjszakáján.)
16 fő regisztrált, közülük 2 fő jelezte előre, hogy nem tud részt venni. Végül 9 fő jött el, így Kustos Júliával (a továbbiakban Julcsaként hivatkozom rá, így kérte, hogy szólítsuk) és velem együtt 11-en ültünk a körben. Többen is voltak már irodalomterápiás alkalmon, nálam is, de a részt vevők többségének ez még új dolog volt.
Az előre meghirdetett helyszínhez képest máshol voltunk, az olvasóterem helyett a nyelvstúdióban. 19:30-kor kezdtünk.
A beszélgetés elején gyorsan átvettük a csoportszabályokat, majd a már sokat használt Paulo Coelho naptárkivágatokkal mindannyian elmondtuk, hogyan vagyunk épp jelen. A hangulatfelmérő körben röviden be is mutatkoztunk egymásnak.
A kezdő hangulatfelmérő kör után Julcsa felolvasásában megismertük közösen a mostani alkalomra választott verset. Ezt Julcsával közösen választottuk ki.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(A Julcsával az erre az alkalomra közösen választott vers, a Látogatás az udvarban fénymásolatai. Saját fotózás. A vers forrása: Kustos Júlia: Hullámtörő. Budapest, Jelenkor, 2022. p. 8-9.)
A vers első egységét pozitívabb hangulatúnak értékelték a csoporttagok, az ezt követő részeket negatívabbnak. Elkezdtek többen is gondolkodni, ki lehet a versben az úrnő. Ezt végül megkérdeztem Julcsától, aki ezt megválaszolta, valamint elmesélte a vers keletkezéstörténetét is. Julcsa elmondta, hogy nem szeretné, ha a saját értelmezésével hatást gyakorolna az önismereti utazásunkra, de úgy vélem, nem történt negatív befolyásolás ezzel, mivel nagyon bolygatta a csoporttagok gondolatait, ki is a versbéli úrnő, így inkább megkérdeztem, ezzel tovább tudtunk haladni a folyamatban, nem rekedtünk meg ennél a kérdésnél. Julcsa szerintem nagyon jól tudott jelen lenni a beszélgetésünk során.
Amikor már belemélyedtünk a negatívabb képek sorába, gondoltam, legyen kreatív feladat. Azt kértem mindenkitől, emeljenek ki mindent a versben, ami pozitív. Akár egy szót, akár egy egész képet. Ezt többen is nehezebben tudták megtenni, mert elmondásuk szerint a pozitív szavaktól nem tudják elvonatkoztatni a hozzájuk köthető negatívabbakat, és az így a versben jelen lévő kép már nem annyira pozitív. Viszont olyan is volt, aki átkeretezte magában az egész verset, más nézőpontból kezdte el látni, és az egész pozitívvá vált számára.
Beszélgetésünk során visszakanyarodtunk az első egységhez. Itt egy újabb kreatív feladattal rukkoltam elő.
„Elsőként találj egy helyet,
ahová külvilágod nem kísér,
(…)
Leltárba venned itt mindent letisztítva kell,
(…)”
Arra kértem mindenkit, hogy az előbbi sorokat továbbvíve mindenki szedje össze, úgymond vegye leltárba azokat a helyeket, mely helyeken egyedül tud lenni a gondolataival, meg tud nyugodni, el tud vonulni. Ezeket többen is megosztották velünk.
Sok mélyebb, személyesebb megosztás elhangzott, de ezeket nem mondhatom el. Abban viszont biztos lehet mindenki, hogy a beszélgetés jól alakult. Többen visszajelezték, jó volt megosztaniuk dolgokat, jó volt, hogy Julcsa is a körben ült, és lehetett Tőle kérdezni. Kaptam egy olyan ötletet, hogy esetleg inkognitóban is ülhetne a körben a szerző, és a beszélgetés közben fedje fel magát. Elteszem ezt az ötletet későbbre. 🙂 A záró hangulatfelmérő körben szinte csak pozitív dolgok hangoztak el, ezt a kört szintén a Paulo Coelho naptárkivágatok segítségével vittük végig. Julcsa sütött a csoportnak sütit, ezeket a beszélgetés zárása után fogyasztottuk el. Kicsivel 21 óra után búcsúztunk el egymástól.
Jó élményként teszem el magamban ezt a beszélgetést. 🙂 Hálás vagyok.
Arról pedig, hogy Julcsa hogyan élte meg a beszélgetésünket, így ír:
Nem is tudom, melyik volt érdekesebb és tanulságosabb élmény: először részt venni irodalomterápiás ülésen, vagy pedig először részt venni olyan eseményen, ahol egy szövegemről az orrom előtt beszélgetnek hétköznapi emberek – azaz nem kritikusok, nem szerkesztők, nem harcedzett kortárs-olvasók. Az esemény során törekedtem arra, hogy némiképp eltartsam magamtól a szöveget, hogy véletlenül se csússzunk rá arra, hogy most itt az élő hús-vér költő, aki gondolt valamire – azonban az esemény után hazaúton, hazaérve átmosott engem is a résztvevők reflexiója. Mélyen megérintődtem, elgondolkodtam és én is megéltem a csoportban feljött dolgokat.
Julcsának innen is nagyon köszönöm, hogy velünk volt, emlékezetes marad a Vele együtt való munka mindenkinek.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése