Élménybeszámoló a 2026. március 18-án tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
(Saját fotózás.)
2026. március 18-ára 5 fő jelezte részvételi szándékát, ebből egyikük jelezte, hogy nem tud mégsem jönni. A többiek mind eljöttek, így 4 fő csoporttag volt jelen. Egyiküknek teljesen új volt az irodalomterápiás csoportban való részvétel, mindenki más rutinosan jött – nemhogy irodalomterápiás csoportban, nálam is voltak már. 🙂
Arról, hogy mire számíthatnak (az új, még irodalomterápiát nem tapasztalt csoporttag kedvéért röviden elmondtam, mire számíthat az, aki nálam részt vesz egy ilyen alkalmon), valamint a csoportszabályokról beszéltem, majd mentünk is tovább a kezdő, hangulatfelmérő körre, ahol most Fodor Ákos haikuk segítségével kértem, hogy mondjuk el egymásnak, éppen hogyan vagyunk jelen, milyen a hangulatunk. Röviden be is mutatkoztunk, hogy tudjuk, kit hogyan szólíthatunk.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás. A Fodor Ákos haikuk és Samu, a kis krokodil segédem.)
Alapvetően mindenki jobb hangulatban volt jelen. A hangulatfelmérő kör után megismerkedtünk a verssel, most Dékány Dávidtól választottam.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózása a vers fénymásolatainak. Forrás: Dékány Dávid: Dolgok C-hez. Budapest, Jelenkor, 2019. p. 7.)
Sok gondolatot ébresztett bennünk a vers, sokáig a versben megfigyelhető kettősségeket boncolgattuk, és ezeket hoztuk saját magunkkal párhuzamba. Általunk megfigyelt kettősségek voltak többek között a cselekvő és nem cselekvő képek, a valós és a képzeletbeli képek, a képek a jövőbe vetítenek vagy visszamennek a múltba, a felejtésbe… Találtunk még gyermeki gondolatokat, emlékek bevillanásait, elgondolkodtunk, mi az értelme a létnek. És az utolsó kép, ami szerint
Érezni, ahogy egy polip mindhárom szíve
egyszerre dobog
felhozott az egyik csoporttagban egy olyat, hogy ez olyan, mint a három kívánság. Ezt egy másik csoporttag továbbgondolta, hogy ezek a Teendők igazából vágyak, ki akar törni a szerző a hétköznapi mókuskerékből. Ezt pedig én vittem tovább, így mindannyian megírtuk a saját három-három kívánságunkat.
Miután mindenki megosztotta minden gondolatát, ugyanúgy a Fodor Ákos haikuk segítségével elmondtuk, hogy vagyunk. Jó hangulatban, a beszélgetésért hálásan mentünk hazafelé.
Dékány Dávidnak pedig most is köszönöm, hogy még egy régebbi kérdésemre azt válaszolta, hogy bármelyik szövegét bármikor bármire nyugodtan használhatom.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése