Élménybeszámoló a 2026. január 21-én tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
A csoportülés Nagy Dániel költő irodalmi közreműködésével zajlott.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Fotózta: Madarász Tímea. Balról jobbra: Nagy Dániel, Juhász István, valamint két csoporttag. A harmadik csoporttag a fotó elkészülte után érkezett. A fotó készítését és közzétételét előzetesen jeleztük, nem volt ellenvetése senkinek.)
2026. január 21-én, szerdán, 17 órai kezdettel hirdettük meg az év első irodalomterápiás csoportülését, mindezt a magyar kultúra napja alkalmából (pont aznapra nem tudtuk tenni). Ebből az apropóból ismételten hívtam egy költőt, most Nagy Dánielt, akinek 2024-ben jelent meg első verseskötete Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni címmel (ezt meg is vettem most Danitól a könyvtárnak). Erre az alkalomra összesen 5 fő regisztrált, végül 3 fő jött el (a két hiányzó egyike jelezte időben a távolmaradását), így összesen öten beszélgettünk, Danit és magamat is beleszámolva ebbe a létszámba. (A fotó készítése után jött még 1 fő.) Mindenki volt már irodalomterápiás csoportban, egyetlen csoporttag volt csak, aki nálam még nem volt. Danival már dolgoztam így együtt, úgyhogy tudta, mire vállalkozik. 🙂
A csoportszabályokat csak gyorsan átfutottuk, erre nem kellett sok időt szánnunk. Daninak mutattam hangulatfelméréshez pár dolgot a beszélgetés előtt, felajánlottam neki, választhat, neki pedig a macikártyákra esett a választása. Legutóbbi közreműködésünk alkalmával is ezzel a kártyacsomaggal dolgoztunk, és annyira megtetszett neki, hogy most is ezt szerette volna. Úgyhogy a kezdő körben macikártyák segítségével mondtuk el egymásnak, hogyan érezzük magunkat az itt és mostban, és röviden be is mutatkoztunk egymásnak. Alapvetően mindenki pozitívan, bizakodva jött, bár voltak megosztások, melyek mutatták, hogy vannak a hangulatot némileg befolyásoló körülmények.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás. A macikártyák és Samu, a kis plüss krokodil segédem.)
Danival közösen ezt a verset választottuk erre az alkalomra:
A pláza melege meghozta a kedvemet a jövőhöz
.
Erőn felül teljesítenek a Pad Thai wokjai.
Az, hogy csak nekem van bátorságom
észrevenni ezt, még nem jelent semmit.
De nem állok meg itt. Útjára engedem a tekintetemet.
És mit látok? Felkészült séfek könyökpróbáló
mozdulataiban is ott a bizonytalanság.
És, hogy az őrlángon készült ételek
jobban fogynak nagycsaládosoknál.
Mint a tojáshab, dermedten állok.
De elég az ontológiai sikereimről. A pláza melege
meghozta kedvemet a jövőhöz. Kinek nem.
A hús sül. Én álmodozom. Közben
a hamburgeremet átjárja a plázaszél,
és egy hipermarket épp most realizál
hatalmas profitot a mandarinillaton.
A többit majd otthon elmesélem..
(Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni. Budapest, FISZ, 2024. p. 27.)
A kezdő kör után kiosztottam a szöveget, Dani pedig a kérésemre felolvasta.
Nagyon jó beszélgetés alakult ki, végig párbeszédes volt, nem voltak kínos csendek, Dani is aktívan bekapcsolódott. A verset már elsőre mindenki pozitív hangulatúnak érezte, majd jöttek folyamatosan a megosztások, egyre mélyebbre mentünk. Nagyon jó volt megélni azt, hogy tudtunk egymáshoz kapcsolódni, egymásra reflektálni, és ha adódott valami nehezebb téma, az fel tudott oldódni a beszélgetés során. Valamint azt is nagyon jó volt megélni, hogy Dani a többi csoporttaghoz hasonlóan kapcsolódott be a beszélgetésbe, közvetlen volt végig, beszélt magáról és a vershez kapcsolódó viszonyáról, valamint arról is, hogy hogyan élte meg a versének irodalomterápiás helyzetben való működését. Ez később olvasható is a bejegyzésben, mert kértem, írjon pár sort a megéléséről.
Én egy ponton, amikor az egyik csoporttag kiemelte az álmodozást, nagyon megörültem, mert erre nagyon vártam. Valamint hogy behozzák a versbéli helyzettel kapcsolatosan a jelent és a jövőt – amikor Dani az általam választott versek közül erre mondta, hogy dolgozzunk vele, nagyon megörültem, mert ebben a versben érzésem szerint erősen benne van az itt és most, és a jövőre való utalás, ami számomra nagyon is pozitív. Ebből a szemszögből is megközelítettük a verset.
Mikor mindent megbeszéltünk már, és senkiben sem maradt mondanivaló, lezártuk a beszélgetést.
Ekkor is macikártyák segítségével mondtuk el, a beszélgetés végére milyen volt, milyen lett a hangulatunk. Mindenki hangulata jó lett, egyöntetűen. Mindenki jó beszélgetésnek élte meg, Dani is, aki a választott macikártyájára azt is mondta, hogy hálás, mint ő ezért a beszélgetésért.
A visszajelző kártyákra is nagyon kedves visszajelzéseket kaptam. Mindenkinek nagyon köszönök mindent, én is nagyon hálás vagyok mindenért. 🙂
Arról pedig, hogy Dani hogyan élte meg a beszélgetésünket, így ír:
Hiába második alkalommal dolgoztunk egy szövegemmel, mégis izgalommal vártam, vajon most milyen lesz találkozni az olvasókkal, a véleményükkel. De szerencsére minden jól alakult: a szöveg megmozgatta a résztvevőket, és meglepetésemre engem is. Ez nyilván vicces, hiszen a saját szövegemről volt szó, mégis új olvasatokat fedeztem fel, így a terápiás utazásban én is részesültem.
Nagy Dánielnek innen is nagyon köszönöm, hogy velünk volt, emlékezetes marad a Vele együtt való munka mindenkinek.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése