Élménybeszámoló a 2026. február 25-én tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
(Fotó: Madarász Tímea. A kép a csoporttagok tudtával és beleegyezésével készült, a közzétételhez hozzájárultak.)
2026. február 25-én, szerdán 17 órai kezdettel tartottam a legutóbbi irodalomterápiás csoportülést, és tartottuk a megszokott másfél órás időtartamot.
4 fő regisztrált, ebből 1 fő idő közben jelezte, hogy nem tud eljönni, a többiek mind időben megérkeztek. Ketten már visszajáró csoporttagok, a harmadik részt vevő viszont nemhogy nálam, de eddig egyáltalán nem volt irodalomterápiás csoportban – nagyon pozitív visszajelzést kaptam tőle is, így még fogunk találkozni. 🙂
A megszokott kezdeti formaságok után (csoportszabályok átbeszélése, várható élménybeszámoló bejegyzés mikéntje, stb.) bele is csaptunk a lecsóba. A már sokszor használatba vett Paulo Coelho naptárkivágataimmal kezdtünk, ezek segítségével mondtuk el egymásnak, hogyan vagyunk éppen, valamint egy gyors bemutatkozást is megejtettünk, hogy tudjuk, kit hogyan szólíthatunk.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás.)
Ezt követően megismertük az alkalomra választott verset. Találtam egy szerintem szép színészi felolvasást az interneten, így most nem én olvastam el, hanem az alábbit játszottam le:
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás.)
A vers elején pozitív, a végén már negatívabb hangulatot éreztek a csoporttagok. Főbb témák, melyek előjöttek a beszélgetésünk során a szabadság, a remény, a természet és annak szeretete volt.
Úgy gondoltam, mivel még volt időnk jócskán, hogy a szabadság fogalmát fogjuk meg egy kicsit jobban, így azt kértem a részt vevőktől, írják le öt pontban, kinek mit jelent a szabadság.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás.)
Azt, hogy kinek mit jelent a szabadság öt pontban, mindenki megosztotta, és nagyon színes volt. Mindenki kicsit máshonnan, mégis a kérésemnek relevánsan fogta meg a feladatot.
Ezt követően, mikor már senkinek nem maradt megosztani valója, lezártuk a beszélgetést, újfent a Paulo Coelho naptárkivágatokkal mondtuk el, hogy vagyunk éppen jelen, az elmúlt másfél órányi beszélgetés tükrében. A kezdeti jó hangulat még jobbá vált.
Egy nagyon jó, tartalmas, jó hangulatú beszélgetést tudhatunk magunk mögött, a csoporttagok jó visszajelzéseket adtak, vidáman mentek haza.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése