Élménybeszámoló a 2025. május 30-án tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
(Saját fotózás.)
Erre az alkalomra ketten regisztráltak, de egyikük idő közben lemondta, úgyhogy megtartottam életem második egyéni ülését (az elsőt 2024. október 9-én volt szerencsém). Írhatnám, hogy ez milyen rossz, de kár, hogy nem jöttek többen, stb., DE NEM! Nem írok ilyeneket. Az egyéni üléseknek másmilyen varázsa van, és hiszem azt, hogy a sors vagy bármi, amiben/akiben az ember hisz, ezt akarta.
Mivel a részt vevő (majdnem csoporttagot írtam, de most ugye nem volt csoport) kliens pontosan jött, így 17 órakor el is kezdtük. Másodjára volt nálam, így sem én, sem pedig a módszer nem volt ismeretlen számára.
A kezdő körben naptárkivágatokkal átbeszéltük, hogyan érezzük magunkat, aztán rá is tértünk a szövegre.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás. A naptárkivágatok, a vers, valamint a vershez kapcsolódó gyakorlat, ahogyan én valósítottam meg.)
József Attilától a Nyár című verset választottam, ha már nyakunkon a nyár. Amikor beszélgettünk a versről, a második és a negyedik versszak nagyobb hangsúlyt kapott, előjöttek érzések, egyre mélyebb megosztások. Sok mindent megtudtam a kliensről – az, hogy más nem volt jelen, segített neki abban, hogy bátrabban beszéljen, közelebb engedjen magához, így olyan kérdéseket tudtam neki feltenni, melyek csak úgy vitték előrébb az önismereti utazásban.
Azt beszéltük, hogy a végén a tél megjelenése nem a legpozitívabb zárás, így mondtam a kliensnek, ha benne van, írjuk át a végét, hogy ne legyen annyira negatív a vers zárása. Mindketten átírtuk, hasonlóan közelítettük meg – napsütéssel, újrakezdéssel…
Amikor megkérdeztem a klienstől, van-e még valami, amit nem mondott ki, de szeretné, akkor jöttek az igazán mély megosztások, és ami nekem nagyon jólesett, az az, amikor megosztotta velem, milyen felismerésre jutott az ülésen, és ehhez a verssel kapcsolatos feladat segítette hozzá.
A záró körben szintén megbeszéltük a naptárkivágatok segítségével az aktuális, jobb hangulatunkat, így, a háromnegyed órányi beszélgetés tükrében, majd véget is ért az ülés.
Ez az újabb egyénivé alakult ülés is megmutatta számomra, hogy nem kell megijedni, nem kell rossz élménynek elkönyvelni azt, ha nem jön össze egy csoportnyi ember, mert az, hogy valaki egyedül eljön, megosztja az érzéseit, és jobban meg mer nyílni, csodálatos érzés, megtisztelő, és igazán pozitív visszajelzésekkel zárul.
Köszönöm, hogy beszélgettünk, hogy segíthettem, hogy részese lehettem ennek az önismereti lépcsőfoknak.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése