Élménybeszámoló a 2025. december 05-én tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
(Saját fotózás, időzítő segítségével. Bevallom, a beszélgetés végén rögtönöztük a fotót, mert annyira belejöttünk a beszélgetésbe, hogy utólag jutottam oda és kértem, hadd készíthessek egy csoportképet.)
Erre az alkalomra „papíron” (= a regisztrációs űrlapon) nem regisztrált senki, e-mailben egy fő, aki már volt nálam irodalomterápiás csoportülésen, jelezte, lehet, tud jönni, de nem biztos (aznap biztossá vált, hogy nem tud részt venni), de szóban is kaptam ígéretet két főtől, hogy jönnek – utóbbi két fővel beszélgettünk, ők is rutinosak úgymond, többször voltak már nálam irodalomterápiás csoportülésen, így gyorsan bele is tudtunk csapni a lecsóba. A legutóbbi alkalomhoz hasonlóan most is a nyelvstúdióban voltunk, hiszen adventi koncertek színesítették a ház életét azokban a terekben, ahol egyébként szoktunk lenni.
Macikártyákkal indítottunk, közben kukucskált a kis plüss krokodil segédem, akit most már nem felejtek el magammal hozni. A macikártyák segítségével nagyon szépen meg tudtuk beszélni, hogy vagyunk éppen ott és akkor, közel órányi beszélgetés csak e kártyák segítségével valósult meg. Alapvetően jó hangulatban voltunk, családias hangulat, jó beszélgetés alakult ki. Az egyik csoporttag jogosan felvetette a kérdést, a kis plüss krokodil segédemnek van-e neve. Mondtam, hogy nincs, de teljesen igaza van, így elneveztem Samunak. Samu pedig végig ott figyelt a kártyák felett.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(A macikártyák és Samu, a kis plüss krokodil segédem. Saját fotózás.)
Egy kicsit azért rátértünk az erre az alkalomra választott versre is. Nagyon szeretem Jón Kalman Stefánsson írásait, tőle választottam egy rövidebb verset (inkább hosszabb versei vannak és persze a regényei, ezeket is nagyon szeretem, de most direkt valami rövidet szerettem volna), a választott vers a December volt a Versek című kötetből.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Jón Kalman Stefánsson December című versének fénymásolata, valamint a macikartyák. Saját fotózás.)
A versválasztásra pozitív visszajelzéseket kaptam rögtön a vers közös megismerését követően, majd gyorsan eljutottunk oda, hogy ez a vers az emlékekről, a rossz emlékek elengedéséről szól. A sajátélmény-megosztásokat a csoporttitok tartására való tekintettel nem írom le, de azok is voltak.
Az idő gyorsan elröppent, egy gyors záró hangulatfelmérő kört még ejtettünk a macikártyák segítségével. A hangulata mindenkinek még jobb lett, jó kedvvel mentünk mindannyian haza.
Jövőre folytatjuk. 🙂
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése