Élménybeszámoló a 2025. április 11-én tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
A csoportülés Szabó Imola Julianna irodalmi közreműködésével zajlott, aki az irodalmi életben több területen is végez alkotó munkát.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
Saját fotózás, így a fotón én nem vagyok rajta. A kép jobb oldalán ülő csoporttag kérte, hogy a fotón ne szerepeljen, ezt tiszteletben tartottam, ezért láthatóak csak a lábai. Ebben a formában mindenki jónak találta, és megengedték, hogy közzé tehessem.
2025. április 11. duplán örömteli, duplán irodalomterápiás volt számomra. József Attila születésnapját méltón megünnepeltük, ebben biztos vagyok.
Egy kis kitérőt hadd tegyek, mert ezzel a projektemmel kapcsolatos, melynek egyik alkalma volt a Szabó Imola Juliannával közös irodalomterápiás csoportülésünk.
A PTE-BTK budapesti tagozatán cseperedtem irodalomterapeutává, és 2025. április 11-én és 12-én tartották a X. irodalomterápiás műhelykonferenciát online, legfőképpen azok számára, akik még a képzés hallgatói. Hatalmas öröm volt számomra, hogy Béres Judit, a képzés szakfelelőse, egyik mentorom, ma már kedves kollégám felkért, adjak elő a szerzőkkel közreműködésben tartott irodalomterápiás csoportüléseimről, a szerelemprojektemről. Hatalmas öröm volt számomra, hogy lehetőségem volt elvállalni, és vihettem hírét mindennek, és ezzel a munkahelyemnek is. Utóbbit azért is tartom fontosnak, mert a munkahelyem által egy biztos hátteret kapok a szervezésben, mert ez sajnos nem mindig erősségem, akárhogy is nézem. Hálás vagyok a lehetőségért, a figyelemért, az érdeklődésért, a kérdésekért, a kedves visszajelzésekért, Judit számomra nagyon kedves méltatásáért (nem találtam jobb szót, de biztos van). Ahogy ott is mondtam, folyamatosan kint lehetne nálam a kék alapon fehér T betű, hiszen minden egyes alkalommal tanulok, hiába vagyok már valamennyire rutinos. Nagy utat jártam be, hogy ott lehessek, ahol épp most tartok. A délelőttöm egy kis szelete tehát ez az előadás és az ehhez kapcsolódó kérdések megválaszolása volt.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
Saját képernyőkép a PTE-BTK X. irodalomterápiás műhelykonferenciáján előadott prezentációm címdiájáról.
Aztán eljött a 17 óra, amikor Szabó Imola Juliannával (aki elmondta, hogy Imusnak szokták szólítani) közösen tartottunk irodalomterápiás csoportülést.
Erre az alkalomra 5 fő regisztrált, ebből mindösszesen 1 fő jelezte, hogy nem tud jelen lenni. És jött még pluszban 2 fő, így végül 6 csoporttag, Imus és én ültünk a körben. 🙂 Még sosem fordult elő, hogy nem készültem fel eléggé, ki kellett szaladnom fénymásolni még pár lapot (a tollak fogtak, most legalább nem emiatt szaladgáltam, mint néhány alkalommal korábban). Villogott a fejemben a kék alapon fehér T betű. 🙂
Sok új embert ismerhettem meg, ketten mondták csak, hogy szoktak ilyen alkalmakra járni (nem csak irodalomterápiás csoportba), a többieknek új volt minden, de nagyon kíváncsian várták, mi sül ki ebből az egészből. 🙂
A kezdeti bemutatkozó kör után macikártyákkal elmondtuk egymásnak, hogyan vagyunk itt és most, majd megkértem Imust, olvassa fel a Körvonal című versét, mely a Lakása van bennem című kötet zárása.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
Saját fotózás. A Körvonal című vers fénymásolatai, mellettük a Lakása van benne című kötet, saját példányom.
Nehéz a csoporttitok megtartásával bármit is leírnom, mert nagyon gyorsan nagyon mélyre mentünk, Imus is mesélt, a csoporttagok is meséltek. Megtudhattuk a Lakása van bennem keletkezéstörténetét és a Körvonal kulisszatitkait is.
Egyre jobban reflektáltunk egymásra.
Egy ponton megkértem mindenkit, hogy rajzoljunk idézetes képeket, mintha az Instagramra posztolnánk. Ott aztán a mély megosztások még mélyebbre mentek, majd a záró macikártyás körben még inkább. Nehéz volt tartanom az időt, mert az igazán mély megosztásokat nem szerettem volna félbeszakítani, így kicsivel a könyvtár zárása utánra nyúlt a csoportülés lezárása.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Az Instagram sablon. Már jó rég találtam az interneten, így forrást sajnos nem tudok megjelölni. A magam ízlése szerint alakítottam át.)
Igazán mély, igazán sokat adó beszélgetés volt, hálás vagyok mindenkinek, hogy eljött, hogy visszajelző kártyán ennyi mindent megírtak ( és az ennyi mindenben annyi kedveset 🙂 ). Hálás vagyok és innen is nagyon köszönöm Imusnak, hogy velünk volt, emlékezetes marad a Vele együtt való munka mindenkinek. És köszönöm az ajándékot is, Imus, nagyon meghatott. 🙂
Ez a sok minden, ez a sok kedves és jó dolog történt velem József Attila születésnapján, a magyar költészet napján.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése