Élménybeszámoló a 2024. október 9-én tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
Most mindössze ketten regisztráltak, de idő közben egyikük lemondta, így tehát úgy alakult, hogy megtartottam életem első egyéni ülését. Nagyon mély témákat érintettünk, rengeteg érzés került felszínre. Nagyon jó élmény volt a kliensnek is és nekem is ez az alkalom.
A kliensem volt már irodalomterápiás csoportban, így nem volt ismeretlen terep számára, viszont nálam még nem járt. Az elején kicsit jobban megismertük egymást, átvettük a szabályokat (majdnem csoportszabályokat írtam :)), majd rátértünk a kezdő körre. Fodor Ákos haikuk közül kértem választani annak tükrében, hogyan érzi magát az itt és mostban.
(A szöveg a kép után folytatódik.)
Megismertük kicsit jobban egymás gondolatait, gondolkodásmódját. Elég hosszasan beszélgettünk néhány haikuról, majd áttértünk a versre. Két verset választottam Székely Szabolcstól, a második választásom elindította a beszélgetést, nagyon is:
12.
.
Panaszlevelet írni egy
üzletnek vagy egy hivatalnak
annak a jele, hogy felnőttünk,
és nem hagyjuk annyiban
.
a minket ért méltánytalanságot,
és kiállunk azért a
tizen-egynéhány
éves emberért,
.
aki nem tudta megvédeni
magát – és aki idétlen,
őszinte, felsőbbrendű gúnnyal
.
nevetne ki bárkit, aki
beleírja egy levélbe, hogy
szíveskedjenek haladéktalanul.
.
(vers forrása: Székely Szabolcs: A beszélgetés története. Budapest, Magvető, 2021. p. 20.)
Székely Szabolcs: A beszélgetés története katalógusunkban >>>
Egy nagyon mély, nagyon őszinte beszélgetést folytattunk le rengeteg érzést a felszínre engedve. Volt szó belső gyermekről, erőről, háláról… többet viszont nem írhatok.
Több mint másfél órát beszélgettünk, a záró kör szintén a képes Fodor Ákos haikukra épült. Beszélgettünk még kicsit irodalomról, a moly.hu-ról, irodalomterápiás olvasmányokról is levezetésképpen.
Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem ennek, és elmondhatatlanul hálás vagyok érte.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése

