Élménybeszámoló a 2024. május 8-án tartott irodalomterápiás alkalomról : Kávészünet

Élménybeszámoló a 2024. május 8-án tartott irodalomterápiás alkalomról

(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)

(saját fotózás)

Újraindult az állandó, nyílt irodalomterápiás csoport az OIK-ban. Jelenlegi terveink szerint minden hónap első szerdáján kerül majd rá sor, ha ünnepnapra esne ez a szerda, akkor a második szerdán, mint ahogy tegnap is.
Tehát 2024. május 8-án „elindult az idei szezon”.
8 regisztráltból 4 fő jött el, így velem együtt összesen öten voltunk a körben.

(A szöveg a kép után folytatódik.)

(saját fotózás)

A bemutatkozó kör és a csoportszabályok gyors átbeszélése után hangulathőmérővel felmértük az aktuális állapotunkat, a kezdő körös hangulathőmérőzés átlaga 7,2 lett.

Ezt követően áttértünk a szövegre. A megszokotthoz képest most nem verset, hanem novellát vittem, melyet szintén a megszokotthoz képest most nem osztottam ki, felolvasáskor csak engem hallva ismerték meg a szöveget, papíron nem követték. Ennek a novellának a különlegessége, hogy a szerző nemcsak megengedte, hogy irodalomterápiás csoportba vigyek tőle novellát, hanem még az Ünnepi Könyvhétre időzített, jelenleg előkészületben lévő kötetéből rendelkezésemre bocsátott két írást is. Az egyik írás lett tehát a csoportülésre vitt szövegem. Innen is köszönöm ezt a megtiszteltetést Rényi Ádámnak.

(A szöveg a kép után folytatódik.)

(saját fotózás)

Sok mindent előhozott a szöveg. A főszereplőről áttértünk az oktatási rendszerre, a gyermekekre, a gyermeknevelésre. Előjött az oktatás, a gyermeknevelés, az egyéni nézőpontok régebbi és mai viszonylatban lévő valósága.

Köszönöm, hogy tudtunk kulturáltan véleményeket ütköztetni, hiszen az nem baj, hogy máshogy látunk dolgokat, ha azt el tudjuk fogadni.

A beszélgetést követően – merthogy elhangzott, mindenki máshogy lát, máshogy él meg dolgokat, és hogy az írás is tud terápiás lenni – kértem a csoporttagokat, írjanak levelet vagy naplóbejegyzést (kinek mi) egy olyan emberhez, aki maradandóbb nyomot hagyott az életében, és mindezt negatívan tette. A novella végi csattanót így oldottuk fel, mert a csattanó egy olyan tett, mellyel nem értettünk egyet.

Az írás felszabadító, jó élményt is okozott, de volt, akinek ez nem volt jó élmény. Ettől függetlenül ez nem szegte kedvét senkinek egy újbóli irodalomterápiás alkalomtól.

A csoportülés végén is hangulathőmérőztünk az elmúlt másfél órára reflektálva, ennek átlaga 7,5 lett. 2 csoporttag értéke feljebb kúszott, 2 csoporttagé maradt ugyanannyi, 1 csoporttag az írásos feladat miatt lehangoltabb lett, de ezt megbeszéltük.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, júniusban ismét lesz irodalomterápiás csoportülés. 🙂

*

Rényi Ádám Erika néni című új novelláskötete az idei Ünnepi Könyvhét egyik újdonsága lesz.

(A szöveg a kép után folytatódik.)

 

Rényi Ádám könyvei katalógusunkban >>>

Juhász István

Vélemények

Hozzászólás küldése