Marenčin PT, Pozsony és szlovák ajándékkönyvek az OIK-nak
(A képek nagyobb méretéhez kattintson rájuk.)
Az 1990-es évektől működő Marenčin PT ma az egyik legjelentősebb szlovák könyvkiadó. Alapítója és tulajdonosa ifjabb Albert Marenčin (1958), aki kiadói tevékenységével az évek folyamán felbecsülhetetlen kulturális értéket hozott létre. A könyvek tematikai és műfaji skálája rendkívül széles, de a tényirodalom dominál. Tovább »
Fricsay Ferenc (1914 – 1963)
Ma ünnepeljük Fricsay Ferenc születésnapját. Ebből az alkalomból örömmel ajánljuk figyelmükbe a Fricsay életműnek egy fontos állomását bemutató összkiadás-gyűjtemény első részét. Tovább »
A hét könyve – Marie Aubert: Ha történne valami
kép forrása EZ
Marie Aubert norvég írónő Felnőtt emberek című könyvéről korábban már írtam ajánlót (IDE KATTINTVA olvasható), és aki el is olvasta a könyvet, annak azért javaslom olvasmánynak a Ha történne valamit, aki nem, annak azért.
A rövidebb elbeszéléseket tartalmazó kötet mindegy szereplője teljesen eltérő életkorban, státuszban, élethelyzetben van, valami mégis összeköti őket: szembe kell nézniük a helyzetükkel, el kell engedniük azt, amit szerettek, amit eddig ismertek, és fel kell állniuk, életükben először, teljesen egyedül, minden erejükkel. Kiégés, trauma, elmúlás, amit csak elvisel egy ember. Minden ember, mert az itt felsorakoztatott történetek mindegyike érint bennünket egyik vagy másik oldalról. Tovább »
Kisded tenger és más POKET zsebkönyvek
Jön a nyár, ezzel a szerencsésebbeknek jön a kistáskába bepakolós, olvasmányokkal több napra előre készülős, vonaton lábat feltéve, füves parton fekve olvasgatós időszak.
Ezzel kapcsolatban az a jó hír, hogy olvasóinknak begyűjtöttünk jó pár zsebkönyvet az elmúlt év POKET kiadványaiból, és le is csekkoltuk őket. Így nemcsak a táska lesz könnyebb, de a döntés is, miszerint akkor a következő napokban prózát vagy lírát, kortársat vagy klasszikust, hazait vagy fordítást olvasnék-e szívesebben. Most mind megférnek egy helyen. Tovább »
Megbocsátható-e, hogy az ember gyarló és követ el hibákat?
Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj
„Persze nekünk nem kellene ezzel törődnünk, hiszen mi itt és most élünk, nem pedig száz év múlva, de ha egy nap régi levelekre bukkanunk, valami dolgozni kezd a bensőnkben, mintha egy olyan szálat találtunk volna, amely tőlünk kiindulva eltűnik a múltban, és azt gondoljuk: ez az a szál, ami összeköti az időket.” (23-24. oldal) Tovább »
A hét könyve: Charlotte Wood: Hétvége
„Hirtelen átfutott az agyán egy tünékeny, ésszerűtlen gondolat: ha az ember igazán gazdag, meg sem kell halnia.”
Mi sincs távolabb a jelen társadalmától, mint a „nemes” öregkor. Hiába ringatja magát egy lehetőségekkel terhelt kor embere abba a tudatba, hogy a most bizonytalanságait és küzdelmeit egyszer a meggyőződés és nyugalom sorsszerűségei váltják fel, egyre nehezebbé válik az életet nem egy folyamatosan záródó kapu pánikjaként megélni.
A kapuzárási pánik már nem egy bizonyos életszakasz jellemzője, hanem az életet teljes hosszában átitató, sürgető kényszeré. Csak ebben az évben négy véletlenül választott szépirodalmi könyvet sikerült elolvasnom, ami az ezzel az állapottal való megbirkózás nehézségeit taglalta, méghozzá a legkülönbözőbb életszakaszokban. Persze a jelenséget minden életkorban és helyzetben más névvel szokás felcímkézni, a tendencia mégis látható. Tovább »
Shiri Zsuzsa: Gitta könyve
„Attól kezdve, hogy becsukták a házunk ajtaját és elvittek minket, félelem uralkodott rajtunk.”
Mann-Schőner Gizella, akkor még Gitta, 14 évesen került Auschwitzba, ahonnan szerencsésen megmenekült, de ez a borzalmas élmény egész életére hatással volt. Az emlékek elhalványulhatnak, de soha nem lehet őket elfelejteni.
Gitta élete szép is lehetett volna, ha nem szól közbe a 2. világháború és a holokauszt. 1929-ben született Csengeren, az északkeleti határvidéken. Heten voltak testvérek, a szülei egyszerű emberek voltak. Szegényen és szerényen éltek bérelt szobájukban, amely nemcsak az életterük volt, hanem műhely is. Apja cipész volt, nővére varrásból próbálta segíteni a családot. Tovább »
Az igényeket a körülményekhez? | Maarja Kangro: 48 óra és Marie Aubert: Felnőtt emberek
Azon kívül, hogy a munkaidejét nagyjából kitölti a hivatalos ügyek intézése, egy átlagos könyvtáros igyekszik minden nap olyasmit is csinálni, amire a fejében felragaszthatja a „szakmai tevékenység” címkéjét. Például az állományba frissen integrált könyvekből beleolvas néhányba, és amit nem tud letenni, arról könyvajánlót ír. Ezen a héten két könyvbe olvastam így bele.
Akik rendszeresen olvasnak, tudják, hogy nincsenek véletlenek, már ami az egybeeséseket illeti. Olvasó és olvasmány találkozásakor nem szokatlan felismerés, hogy pont most gondolkodtam ezen, mintha csak én írtam volna, rólam szólna, tegnap beszélgettünk róla egy barátommal. „Véletlen egybeesés” helyett a láthatatlan vagy szem elől tévesztett összefüggéseket véljük felismerni. Az irodalom a valóság szövetéből készül, a valóság pedig olyan, hogy mindenkit érint, közvetlenül, közvetve.
48 óra
Maarja Kangro Breviáriumának első szövegét olvastam, a 48 órát, melynek elbeszélője érzékenyen és szókimondóan omlik össze a szemünk láttára. Érthető, érezhető, együtt érezhető. Pontos és figyelmes, nem eufemizál, nem védekezik. Arról, amit nem elég akarni, és nem elég tenni érte. Azokról és azok helyett, akiknek nem adatott meg a luxus, hogy a gyerekvállalásról mint karnyújtásnyira lévő lehetőségről szabadon döntsenek, és arról, hogy hogyan alakul át a társadalom textúrája a szükség szűrőjén szemlélve.
„Arra jutottam, hogy a nők általában véve négy kategóriába sorolhatók: 1. akiknek gyereke lesz a férfitól, de HVP-je nem; 2. akiknek HVP-je lesz, de gyereke nem; 3. akiknek mindkettő lesz; és 4. akiknek egyik sem.”
Az elbeszélő szinte hangosan gondolkodik, mi pedig elolvashatjuk ezeket az utolsó petesejt körül forgó gondolatokat. 48 óra, ennyit engedélyez a test. A 48 órában fokozatosan bomlik le az egész élet alatt felépített élet, a hogyanok, a miértek.
A könyvet mindenkinek ajánlom. Megérteni, feldolgozni, felkészülni, mindegy. Pedig a többi elbeszélésre nem is jutott idő.
Maarja Kangro: Breviárium katalógusunkban >>>
A hét könyve: Yasmina Reza: Babilon
Yasmina Reza (1959-) neve annak ellenére sem ismeretlen a magyar közönség előtt, hogy a Babilon első magyar nyelvre fordított regénye. A Renaudot-díjas francia szerzőnő számára a Katona József Színházban 1997-ben bemutatott Művészet című drámája elsöprő sikert hozott, ugyanakkor a Roman Polanski által rendezett Az öldöklés istene (2011) című film népszerűsége is megkérőjelezhetetlen a magyar mozirajongók körében.
Mindenesetre azoknak se kell rosszul érezni magukat, akik ezen a könyvajánlón keresztül találkoznak először Yasmina Reza nevével. Most itt az idő behozni a „lemaradást”. Mert a Babilon elképesztően jó regény, annak ellenére letehetetlen, hogy az írónő az élet olyan részleteinek pontos feltárására vállalkozott, amelyek a rohanó mindennapok lendületében biztosan rejtve maradnak.
A hét könyve: Eva Mozes Kor: Az auschwitzi ikrek
„Bocsáss meg a legrosszabb ellenségednek, bocsáss meg mindenkinek, aki bántott, mert ez meggyógyítja a lelkedet, és felszabadít.”
Mirjam és Éva egypetéjű ikrek, akik egy erdélyi magyar faluban születtek, viszonylag jómódú családba. A szüleik azt tanították nekik, hogy mindig segítsenek a kevésbé szerencséseknek.
Az antiszemitizmus, a zsidók elleni gyűlölet 1940 után kezdett beszivárogni az életükbe. A szülők igyekeztek a gyerekek elöl eltitkolni a rémisztő jövőt, hogy Hitler a zsidók kiirtását tervezte. Az iskolában zsidóellenes propagandafilmeket vetítettek a gyerekeknek, és ennek hatására a többiek az ikrek, majd a falu lakossága a család ellen fordult. Egy nap csendőrök jöttek értük. Egy városi gettóba kerültek, és a szabad ég alatt kellett aludniuk. Végül marhavagonokba tereltek mindenkit, majd több napos utazás után Auschwitzba vitték őket.