Újdonságaink : Kávészünet

Könyvsorozatot ajánlva: Chris Carter Robert Hunter sorozata

(saját fotózás)

Nemrég az újdonságok között találtuk ezt a tenyérnyi méretű kis könyvecskét, mely 2023-ban jelent meg, és mely napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója, Chris Carter Robert Hunter sorozatának 0,5. része. Szeretjük a krimiket, mindketten nézegettük már korábban, aztán most, hogy bekerült az OIK állományába, el is olvastuk. Chris Carter egyébként 2023-ban ellátogatott Budapestre a rajongók, olvasók legnagyobb örömére. A 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik meghívott külföldi szerzője volt, akihez hosszú sorokban álltak, várva, hogy dedikálja az olvasók példányait, valamint készíthessenek vele közös képeket. Tovább »

Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete

A fák az emlékek őrzői.” 

Elif Shafak (török írással: Elif Şafak) napjaink leghíresebb török-brit regényírója, műveiben gyakran felbukkan a szerelem, a szeretet, a család és legutóbbi könyvében a transzgenerációs traumák.  

Az írónő a franciaországi Strasbourgban született. Írói névként anyja nevét használja. Apja pszichológus volt, anyja később diplomata lett. Szülei válása után Madridban élt, majd visszatért Törökországba. A világ több nagyvárosában élt egy ideig, de a legjobban Isztambulhoz kötődik, és ez többször megjelenik regényeiben.  

Első regénye a Pinhan (perzsa szó), The hidden 1998-ban elnyerte a legjobb misztikus regénynek járó Rumi Prize díjat.  

Második híres regénye Az isztambuli fattyú a török kormány által mindig is tagadott örmény népirtásról szól. Emiatt büntető eljárás indult ellene és három év szabadságvesztést is kaphatott volna.  

Angol és török nyelvű könyveit több mint 30 nyelvre fordították le. 

Eddig 12 regénye jelent meg, a legutóbbi, Az eltűnt fák szigete, 2021-ben. Tovább »

Marenčin PT, Pozsony és szlovák ajándékkönyvek az OIK-nak

 
 
 

(A képek nagyobb méretéhez kattintson rájuk.)

Az 1990-es évektől működő Marenčin PT ma az egyik legjelentősebb szlovák könyvkiadó. Alapítója és tulajdonosa ifjabb Albert Marenčin (1958), aki kiadói tevékenységével az évek folyamán felbecsülhetetlen kulturális értéket hozott létre. A könyvek tematikai és műfaji skálája rendkívül széles, de a tényirodalom dominál. Tovább »

Fricsay Ferenc (1914 – 1963)

Ma ünnepeljük Fricsay Ferenc születésnapját. Ebből az alkalomból örömmel ajánljuk figyelmükbe a Fricsay életműnek egy fontos állomását bemutató összkiadás-gyűjtemény első részét. Tovább »

A hét könyve – Marie Aubert: Ha történne valami

kép forrása EZ

Marie Aubert norvég írónő Felnőtt emberek című könyvéről korábban már írtam ajánlót (IDE KATTINTVA olvasható), és aki el is olvasta a könyvet, annak azért javaslom olvasmánynak a Ha történne valamit, aki nem, annak azért.

A rövidebb elbeszéléseket tartalmazó kötet mindegy szereplője teljesen eltérő életkorban, státuszban, élethelyzetben van, valami mégis összeköti őket: szembe kell nézniük a helyzetükkel, el kell engedniük azt, amit szerettek, amit eddig ismertek, és fel kell állniuk, életükben először, teljesen egyedül, minden erejükkel. Kiégés, trauma, elmúlás, amit csak elvisel egy ember. Minden ember, mert az itt felsorakoztatott történetek mindegyike érint bennünket egyik vagy másik oldalról. Tovább »

Kisded tenger és más POKET zsebkönyvek

Jön a nyár, ezzel a szerencsésebbeknek jön a kistáskába bepakolós, olvasmányokkal több napra előre készülős, vonaton lábat feltéve, füves parton fekve olvasgatós időszak.

Ezzel kapcsolatban az a jó hír, hogy olvasóinknak begyűjtöttünk jó pár zsebkönyvet az elmúlt év POKET kiadványaiból, és le is csekkoltuk őket. Így nemcsak a táska lesz könnyebb, de a döntés is, miszerint akkor a következő napokban prózát vagy lírát, kortársat vagy klasszikust, hazait vagy fordítást olvasnék-e szívesebben. Most mind megférnek egy helyen. Tovább »

Megbocsátható-e, hogy az ember gyarló és követ el hibákat?

Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj

„Persze nekünk nem kellene ezzel törődnünk, hiszen mi itt és most élünk, nem pedig száz év múlva, de ha egy nap régi levelekre bukkanunk, valami dolgozni kezd a bensőnkben, mintha egy olyan szálat találtunk volna, amely tőlünk kiindulva eltűnik a múltban, és azt gondoljuk: ez az a szál, ami összeköti az időket.” (23-24. oldal) Tovább »

A hét könyve: Charlotte Wood: Hétvége

„Hirtelen átfutott az agyán egy tünékeny, ésszerűtlen gondolat: ha az ember igazán gazdag, meg sem kell halnia.”

Mi sincs távolabb a jelen társadalmától, mint a „nemes” öregkor. Hiába ringatja magát egy lehetőségekkel terhelt kor embere abba a tudatba, hogy a most bizonytalanságait és küzdelmeit egyszer a meggyőződés és nyugalom sorsszerűségei váltják fel, egyre nehezebbé válik az életet nem egy folyamatosan záródó kapu pánikjaként megélni.

A kapuzárási pánik már nem egy bizonyos életszakasz jellemzője, hanem az életet teljes hosszában átitató, sürgető kényszeré. Csak ebben az évben négy véletlenül választott szépirodalmi könyvet sikerült elolvasnom, ami az ezzel az állapottal való megbirkózás nehézségeit taglalta, méghozzá a legkülönbözőbb életszakaszokban. Persze a jelenséget minden életkorban és helyzetben más névvel szokás felcímkézni, a tendencia mégis látható. Tovább »

Shiri Zsuzsa: Gitta könyve

„Attól kezdve, hogy becsukták a házunk ajtaját és elvittek minket, félelem uralkodott rajtunk.”

Mann-Schőner Gizella, akkor még Gitta, 14 évesen került Auschwitzba, ahonnan szerencsésen megmenekült, de ez a borzalmas élmény egész életére hatással volt. Az emlékek elhalványulhatnak, de soha nem lehet őket elfelejteni.

Gitta élete szép is lehetett volna, ha nem szól közbe a 2. világháború és a holokauszt. 1929-ben született Csengeren, az északkeleti határvidéken. Heten voltak testvérek, a szülei egyszerű emberek voltak. Szegényen és szerényen éltek bérelt szobájukban, amely nemcsak az életterük volt, hanem műhely is. Apja cipész volt, nővére varrásból próbálta segíteni a családot. Tovább »

Az igényeket a körülményekhez? | Maarja Kangro: 48 óra és Marie Aubert: Felnőtt emberek

Azon kívül, hogy a munkaidejét nagyjából kitölti a hivatalos ügyek intézése, egy átlagos könyvtáros igyekszik minden nap olyasmit is csinálni, amire a fejében felragaszthatja a „szakmai tevékenység” címkéjét. Például az állományba frissen integrált könyvekből beleolvas néhányba, és amit nem tud letenni, arról könyvajánlót ír. Ezen a héten két könyvbe olvastam így bele.
Akik rendszeresen olvasnak, tudják, hogy nincsenek véletlenek, már ami az egybeeséseket illeti. Olvasó és olvasmány találkozásakor nem szokatlan felismerés, hogy pont most gondolkodtam ezen, mintha csak én írtam volna, rólam szólna, tegnap beszélgettünk róla egy barátommal. „Véletlen egybeesés” helyett a láthatatlan vagy szem elől tévesztett összefüggéseket véljük felismerni. Az irodalom a valóság szövetéből készül, a valóság pedig olyan, hogy mindenkit érint, közvetlenül, közvetve.

48 óra

Maarja Kangro Breviáriumának első szövegét olvastam, a 48 órát, melynek elbeszélője érzékenyen és szókimondóan omlik össze a szemünk láttára. Érthető, érezhető, együtt érezhető. Pontos és figyelmes, nem eufemizál, nem védekezik. Arról, amit nem elég akarni, és nem elég tenni érte. Azokról és azok helyett, akiknek nem adatott meg a luxus, hogy a gyerekvállalásról mint karnyújtásnyira lévő lehetőségről szabadon döntsenek, és arról, hogy hogyan alakul át a társadalom textúrája a szükség szűrőjén szemlélve.
„Arra jutottam, hogy a nők általában véve négy kategóriába sorolhatók: 1. akiknek gyereke lesz a férfitól, de HVP-je nem; 2. akiknek HVP-je lesz, de gyereke nem; 3. akiknek mindkettő lesz; és 4. akiknek egyik sem.”
Az elbeszélő szinte hangosan gondolkodik, mi pedig elolvashatjuk ezeket az utolsó petesejt körül forgó gondolatokat. 48 óra, ennyit engedélyez a test. A 48 órában fokozatosan bomlik le az egész élet alatt felépített élet, a hogyanok, a miértek.
A könyvet mindenkinek ajánlom. Megérteni, feldolgozni, felkészülni, mindegy. Pedig a többi elbeszélésre nem is jutott idő.

Maarja Kangro: Breviárium katalógusunkban >>>

Tovább »

Korábban »