KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből V.
(Saját fotózás.)
A néggyel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből IV.
(Saját fotózás.)
A hárommal ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből III.
(Saját fotózás.)
A kettővel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből II.
(Saját fotózás.)
A legutóbbi szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás kortárs cseh költők verseiből I.
(Saját fotózás.)
Mostantól néhány szerdai blogbejegyzésben az Itt minden tele van zenével : 35 kortárs cseh költő című kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás Jón Kalman Stefánsson verseiből
(A kép forrása a Versek című könyv hátsó borítójának belső oldala. Saját fotózás.)
Jón Kalman Stefánsson ezen, Versek című kötete (valamint a fent felsorolt többi) a Typotexnél, többi kötete a Jelenkornál jelent meg. Egyed Veronika mellett Patat Bence ülteti át magyarra írásait. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás Weiner Sennyey Tibor verseiből
Weiner Sennyey Tibor (1981) költő, író, filológus, méhész, a DRÓT főszerkesztője.
A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán diplomázott 2008-ban. Békássy Ferenc életművének egybegyűjtője és életrajzának írója. Legutóbbi könyve A méhészet művészete című esszékötet. Legutóbbi verseskötete – a Pihik – 2015-ben jelent meg. Kertészkedik, méhészkedik, tanít, fotózik, sétál és kerékpározik, de főleg verseket és esszéket ír. 2023-ban József Attila-díjjal, 2024-ben méhészeti szakíró tevékenységét elismerve Boczonádi-díjjal tüntették ki és a Qubit tudományos-ismeretterjesztő folyóirat „év embere” díját kapta meg.
Szentendrén él. (A szöveg forrása: Weiner Sennyey Tibor: Ugar. Szentendre, Aranymadár Alapítvány, az elülső borító belső oldala.) Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás Horváth Eve verseiből
(Saját fotózás.)
KöltéSzerda // Válogatás Peter Hammerschlag verseiből
(saját fotózás)
A velőtlen költészet
„A német Unsinnspoesie fogalmát talán érdemes a velőtlen költészet kifejezéssel visszaadni: ez a szó valóság érvényének megkérdőjelezésére ugyanúgy rákapcsolódhat (valótlanság ~ velőtlenség), mint az ebből következő, groteszk látásmódnak arra a bukfencező bátorságára, amelyet a nyársat nyelt esztéták az agyvelő nem-megfelelő működésével szeretnek összefüggésbe hozni. Konkrétan a 20. század első felének azon költőire alkalmazom e megtisztelő terminust, akiknek a többnyire apró, zajos és füstös kabarékban megszólalt, polgárpukkasztásból és filozófiából egybegyúrt, okos és játékos versei az Unsinnspoesie-t az angol nonsense poetry méltó rokonaivá avatják.” (1)
– írja Győrei Zsolt.
Peter Hammerschlag (1902-1942)
A nálunk a három közül legkevésbé ismert költő a harmincas évek elejétől vált a bécsi irodalmi kabaré egyik fenegyerekévé. Bécsi zsidó polgárcsaládba született, apja neves fülszakorvos volt. Ifjúkoráról keveset tudni, de 1930-ban Berlinben, a Die Katakombe nevű irodalmi-politikai kabaréban bukkan fel, mérsékelt sikerrel. Vissza is tér szülővárosába, ahol a Stella Kadmon alapította Der liebe Augustin kabaré háziszerzője és konferansziéja lesz. Legkedvesebb játékáról az Így írtok ti juthat eszünkbe: a publikum felvetette szerzők modorában rögtönzött „villámköltészeti” bravúrjai, lírai karikatúrái alapozzák meg a népszerűségét. Produkciói többször kerülnek egy műsorba a már klasszikusnak számító Ringelnatz verseivel. Utóbb más kabaréknak is szívesen dolgozik (ABC im Regenbogen, Stachelbeere, Literatur am Naschmarkt). Politikai közömbösségére jellemző, hogy – jóllehet álnéven – még az Anschluss után is dolgozik, utolsó kabarészövegét a Wiener Werkel nevű, 1939-ben megnyílt német kabaréba írja. Végül mégis elmenekül, ám Belgrádból váratlanul mégis visszatér Bécsbe. Egy zeneszerző barátja bújtatja, de a cigarettáról megfeledkezik. A láncdohányos Hammerschlag állítólag ezért merészkedik ki rejtekhelyéről.
Kényszerűen rövid életében egyetlen kötete sem jelent meg, de auschwitzi meggyilkolása után is harminc évet kellett várni, míg visszatért az irodalomba. Friedrich Torberg író, régi barátja 1972-ben adta ki csupán a verseskönyvét, talán túlzónak ítélhető, már-már a kishitűséggel rokon óvatosságból saját, a verseket finomabbra, szalonképesebbre hangoló változtatásaival. A kilencvenes évek óta viszont több, az eredeti szövegváltozatokat közlő verseskötet, hangzóanyagok, utószavak, tanulmányok munkálnak az újrafelfedezésén, a korabeli folyóiratokban és a hagyatékban megmaradt Hammerschlag-írások egybegereblyézésén. (2)
KöltéSzerda // Válogatás Joachim Ringelnatz verseiből
(saját fotózás)
A velőtlen költészet
„A német Unsinnspoesie fogalmát talán érdemes a velőtlen költészet kifejezéssel visszaadni: ez a szó valóság érvényének megkérdőjelezésére ugyanúgy rákapcsolódhat (valótlanság ~ velőtlenség), mint az ebből következő, groteszk látásmódnak arra a bukfencező bátorságára, amelyet a nyársat nyelt esztéták az agyvelő nem-megfelelő működésével szeretnek összefüggésbe hozni. Konkrétan a 20. század első felének azon költőire alkalmazom e megtisztelő terminust, akiknek a többnyire apró, zajos és füstös kabarékban megszólalt, polgárpukkasztásból és filozófiából egybegyúrt, okos és játékos versei az Unsinnspoesie-t az angol nonsense poetry méltó rokonaivá avatják.” (1)
– írja Győrei Zsolt.
Joachim Ringelnatz (1883-1934)
Ringelnatz életútja olyan, amire talán még Morgenstern is azt mondta volna: épp csak akasztott ember nem lett belőle. Miután kicsapták a lipcsei gimnáziumból, volt katona, mindenes egy panzióban, szakmunkástanuló egy kátránypapírüzemben, utazási iroda alkalmazottja, trafiktulajdonos, idegenvezető, kirakatrendező, könyvtárkatalogizátor, festőművész és matróz – utóbbi minőségében a kieli matrózlázadás idején azután kis híján mégis akasztott ember lett belőle.
És mindeközben és mindenekfelett: kabaréköltő, 1909-ben már Wedekind mellett a müncheni Simplicissimusban szerepelt a verseivel, igazi népszerűségre azonban a Weimari Köztársaság idején tett szert: matrózruhában előadott versrevüjével turnézott a német nyelvterületen – többek között Morgenstern egykori sikereinek helyszínén, a Schall und Rauchban is színpadra lépett. Művésznevét is a matrózok kedvelt tetoválása, a csikóhal után választotta az eredetileg Hans Gustav Böttichernek anyakönyvezett Joachim.
Zajos és füstös irodalmi kabarék ünnepelt költője, gumiarcú vagabundja volt, akinek verseiben várták és tapsolták a meglepő fordulatokat, a fürge játékot, a csattanót. Harsány színekkel, meglepő ötletekkel, nyelvi bravúrokkal zsonglőrködő, keserűen bölcs, bátor bohóc. 1933-ban a nácik hatalomra kerülése után Hamburgban és Münchenben rögtön betiltották a fellépéseit, Drezdában le is rángatták a színpadról, a könyveit pedig máglyára vetették. A maga polgárpukkasztó, excentrikus módján állt rajtuk bosszút: 1934 novemberében, ötvenegy évesen meghalt – talán Morgensternt plagizálva? – tüdőbajban. Festményei javarészt elvesztek, az általa rendezett kirakatok szintén a múltéi immár, de lírai és prózai életműve azóta is töretlen népszerűségnek örvend. (2)