Ajánló: Japán irodalom
(Saját fotózás.)
„A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.”
(Murakami Haruki: Norvég erdő)
Talán a rendszerváltás utánra datálható a magyar olvasóközönség figyelmének nemzetközivé válása, de az internet berobbanása, és főleg a Covid időszak végképp átalakította a szélesebb olvasói ízlésvilágot. A felkelő nap országa, Hello Kitty szülőhazája mindig is csábítóan egzotikusnak hangzott számtalan könyvmoly számára, hazánkban pedig több kiadó is kiemelt figyelmet fordít a japán irodalom megjelentetésére.
Anno még az 1960-70-es években a Magvető Világkönyvtár sorozat keretében jelentek meg Abe Kóbó és Akutagava Rjúnoszuke művei, aztán berobbant a köztudatba az irodalmi Nobel-díjas Kazuo Ishiguro, a Geopen pedig sorra elkezdte kiadni az örök irodalmi Nobel-díj várományos Murakami Haruki könyveit.
Természetesen van bőven muníció a kortárs szerzők műveiből is, az OIK kölcsönzői polcáról csak első körbepillantásra kapkodtam le pár olvasmányt, amelyeket jó szívvel ajánlok.
*
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
„Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.”
Kavagucsi Tosikadzu 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt a kávé kihűl című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.
Az eredeti sorozat már 6 részes, magyarul eddig öt rész olvasható belőle. Egy-egy kötetben három-négy karakter tud időt utazni és kalandokat átélni, tehát novellaszerűek, epizódokból épülnek fel a könyvek. A felszolgáló személyzet az, amely minden egyes kötetben a keretet adja a kalandozó szereplőknek.
Különleges, egyedi hangulatú egy-egy kötet. Igazi slow élmények a novellák, színművek, engem nem zavartak az ismétlődések sem – a tradicionális rituálék adják a mágikus realizmus alapját.
Én azt hiszem, hogy az alapvető gond a hagyományos japán kultúra és a nyugati, ésszel felfogható világ különbözősége.
Nem kell mindent száz százalékban megérteni ahhoz, hogy élvezni lehessen – ez éppen úgy igaz a versekre, festményekre, zenére, mint a japán irodalmi művekre.
De érdemes időt szánni rájuk, lelassítani az óra körül forgó, időnként lelketlen nyugati életünket, és engedni, hogy újra gyerekek lehessünk, hihessünk a mágiában, városi legendákban. 🙂
*
Makoto Shinkai – Naruki Nagakawa: Ő és a macskája
„Tokió egyik külkerületében, amelyet helyiérdekű vasútvonal szel át, macskák és gazdáik élik az életüket, próbálnak úrrá lenni a felmerülő nehézségeken.Az Ő és a macskája a mindennapok szelíd varázsát kelti életre. A háttérben a vasút zaja, emberi sorsok, köznapi gondok. Ezt az éleslátó, meghitt hangulatú könyvet olvasva ráébredünk, hogy a legkilátástalanabb helyzetekbe is derűt visz, ha megoszthatjuk valakivel, ha kapcsolódunk valakihez – legyen az egy barát, vagy a háziállatunk.”
Makoto Shinkai világhírű anime készítő, míg Naruki Nagakawa játékok és anime filmek forgatókönyvírója, regényíró. Az Ő és a macskája (She and Her Cat) Makoto Shinkai azonos című, díjnyertes animéje alapján készült.
Váltott elbeszélői szerkezete van a könyvnek, hogy hol a macska, hol a gazda szemszögéből nézhetjük a világot, teljesen le is kötött és ki is kapcsolt. Jó szívvel ajánlom, nagyon kellemes olvasmány, nem véletlenül áll 90%-os tetszésindexen a Molyon. 🙂
Durian Sukegawa: Édes palacsinta
„Sentaro élete kudarc minden téren: priusza van, sokat iszik és puszta emlék, hogy valaha író akart lenni. Az idő múlását már csak a cseresznyefa virágzás jelzi. Egy kis cukrászdában dolgozik, ahol dorajakit árul, egy édes vörösbab krémmel töltött palacsintát. De aztán minden megváltozik.Megjelenik az életében Tokue, egy idős asszony, akinek az ízületi gyulladástól eltorzultak az ujjai, és akinek zavaros a múltja. Tokue csinálja a legjobb édes vörösbab krémet, amit Sentaro életében kóstolt, és az asszony kezdi megtanítani a mesterségére, ám miközben elmélyül a barátságuk, elkerülhetetlenül nehezedik rájuk a társadalmi elvárások nyomása, és Tokue sötét titka is napvilágra kerül.”
A könnyedebb, olvasmányosabb könyvek után elérkeztünk a fajsúlyosabb témákkal dolgozó művek közzé, ebből elsőként egy 2015-ös film, nálunk elég későn, 2023-ban megjelent fordítását ajánlom.
Mindenki életében eljön a pillanat, amikor a sors ledönti a lábáról, vagyis hol képletesen, hol valóságosan de padlóra kerül. A kiúttalan helyzetekből néha egyedül szinte lehetetlen kilábalni, kell hozzá egy varázslatos segítő, itt, Sentaro esetében, ez Tokue asszony lesz.
Tipikusan japán stílusú keserédes kis regény, témája az emberi sorsok, találkozások és barátságok, régi előítéletekkel tarkítva. Ez egy roppant lassú lefolyású történet, számtalan szomorú résszel, és meglepő módon nincs teljesen lezárva, az olvasóra bízza a lezárást.
*
Murakami Haruki: Egyes szám, első személy
„Az egyes szám, első személy ezúttal nem száraz nyelvtani kategória, hanem Murakami Haruki új novelláskötetének sokatmondó címe. Nyolc remekbe szabott történetet rejt, személyes vallomásként elmesélve. A meg nem nevezett narrátor magányos, már nem fiatal ember, aki hol nosztalgikusan tekint vissza gyerekkorra, fiatalságra és felnőtté válásra, rég elillant kapcsolatokon, szerelmeken, veszteségeken, halálon merengve, máskor bizarr történetet mond el úgy, mintha magától értetődő valóság lenne. S hogy ez az elbeszélő maga a szerző-e, vagy valaki más, azt döntse el az olvasó.”
Murakami nehéz szerző, mert teljesen egyedi világa van, a nyugati logikát teljesen nélkülöző, mágikus-realista kozmosz. Rövid novellák, elgondolkodtató történetek, kis hétköznapi világok, amelyek azonban mégsem átlagosak. Ezt a kötetét főleg azoknak ajánlanám, akik még nem olvastak a szerzőtől, a nyolc történet mindegyike Murakamira jellemző, de kevésbé bő lére eresztve bizonyítja bennük zsenialitását.
*
Jagiszava Szatosi: A Moriszaki Könyvesbolt
„A huszonéves Takako élete fenekestül felfordul, amikor csalódik a szerelmében, ráadásul a munkahelyén is felmond. Segítségére rég nem látott nagybátyja, Szatoru siet: felajánlja, hogy költözzön be a családjuk által működtetett antikvárium, a Moriszaki Könyvesbolt emeleti szobájába. Takako vonakodva ugyan, de elfogadja a meghívást, és átköltözik Tokió Dzsinbócsó negyedébe, az „antikvárium-csodaországba”, ahol egymást érik a könyvesboltok és a könyvkiadók.A Moriszaki Könyvesbolt üde és derűs japán regény, amelyből film is készült 2010-ben. Egy jelenet erejéig maga az író, Jagiszava is szerepel benne a Moriszaki Könyvesbolt egyik vásárlójaként.”
Könyvtárosként, könyvmolyként mindig lelkesen veszem kézbe a könyvesboltokról szóló könyveket, így ezt is nagyon nagy lelkesedéssel kezdtem el. Végül is, életcélnak se lenne utolsó, hogy antikvárium fölött lakhasson az ember, nemde?
Itt a borító is, a fülszöveg is roppant csábító, de érdekes módon nagyon megosztóra sikerült maga a beltartalom. Tipikusan az a fajta, amit vagy egyből megszeret az ember, vagy még végigolvasni is alig bírja, annyira nem az ő ízlése.
Bevallom őszintén, hogy én kevésbé szerettem ezt a történetet, de mégis végigolvastam, mert hiszek abban, hogy csak fejlődik az olvasó, ha másfajta nézőpontot is megtapasztal olvasmányai során, mint amit átél. Valahol az a célunk, hogy legalább ezer sorsot, életet meg tudjunk élni az olvasás során, nemde?
Erre pedig a japán irodalom tökéletes választás!
Czene Mariann
Vélemények
Hozzászólás küldése