A hét könyve – John Dos Passos: Manhattan transfer
Száz éve jelent meg a világsikert hozó Manhattan transfer
1925-ben jelent meg az amerikai John Dos Passos (1896‒1970) regénye, a Manhattan transfer (Manhattani kalauz, ford. Bartos Tibor). Sikerét elsősorban újszerű írástechnikájának köszönhette, melyet figyelmet lekötő, komoly, de mégis könnyeden olvasmányos tartalommal tudott megtölteni.
Ezt az írástechnikát unanimizmusnak szokták nevezni: az író nem egy kiemelt főszereplőt ábrázol, hanem több szereplő életének követésével, rendszertelennek tűnő ugrásokkal egyikről másikra, vissza-visszatérve korábbi személyekre, sorsuk folytatásával áll össze a kor, New York és benne Manhattan valósága, bő két évtized a XX. század elejéről. Mindez elsősorban nem egy kívülálló elbeszélő elemző tárgyilagosságával, hanem a szereplők benyomásainak, tudatfolyamának megismertetésével és párbeszédek által történik.
Nem volt könnyű itt az élet, és Dos Passos ezt a sűrű, zajos nagyvárosi forgatagot maga sem tudta derűlátó szemmel nézni. Gyakran dehumanizálva láttat: a regény kezdetén a Manhattanra érkező komp utasai úgy szállnak ki, „mintha a törő garatján almát töltenének le zsákszám” („crushed and jostling like apples fed down a chute into a press”). Később „arcok, kalapok, kezek, újságok úgy rázódtak, ugráltak a földalatti kocsijában, mint a kukoricaszemek a pattogtatóban” („faces, hats, hands, newspapers jiggled in the fetid roaring subway car like corn in a popper”). A regény szereplői közül kevesen boldogulnak. Egyikük nem tudja feldolgozni múltja terhét, és leveti magát a Brooklyn hídról; a másikat, bár minden lehetősége adott a sikeres élethez, alkoholizmusa teszi tönkre; a harmadik megbukik a tőzsdén, és a teljes lezülléstől épp csak megmenekszik; a fiatal nők kapcsolatról kapcsolatra vergődnek, stb. A társadalom radikális átalakítására törekvő anarchisták, kommunisták útja sem járható: a varrónő, miközben győztes forradalomról, vörös zászlókkal borított utcáról és mozgalmár férjének karrierjéről álmodozik, egy hirtelen fellobbanó tűzben súlyos égési sérüléseket szenved. Az utolsó fejezetben New York teljes pusztulásának a lehetősége is felrémlik a bibliai bűnös várossal, Ninivével párhuzamba állítva. Ám a regénybeli Jónás próféta egy bolond csavargó, és a bibliai Ninive sem pusztult el, mert az emberek „letértek gonosz útjaikról”.
A regény végkicsengése nem igazán biztató. Az egyik főbb szereplő, születési nevén Ellen Thatcher színésznő ugyan két rövid házassága után a magas pozícióba került jogász feleségeként megállapodhat, azonban az író alteregójának is tekinthető Jimmy Herf élete megoldatlan marad. Elhagyja a várost, boldognak érzi magát, de pénze elfogyott. Maga sem tudja, mi lesz vele. Felkéredzkedik egy bútorszállító kocsira, és minél messzebb kíván eljutni. Megoldás nincs.
Epilógusként néhány gondolat: a Keresztapa című film 2. részében láthattuk New York néhány korabeli házát, és a regény is említi a Fekete Kezet, a filmben Vito Corleone ellenfelét. A Kojak filmsorozatban láthattuk a ’70-es évek Manhattanét, az élet akkor is hozott számos bonyodalmat. A World Trade Center ikertornyai 2001-ben összeomlottak, de 2014-ben megnyitotta kapuit a helyükre épített felhőkarcoló. Száz év elteltével is fennáll még a világ, a megoldást pedig keressük.
John Dos Passos: Manhattan transfer katalógusunkban >>> ITT >>> és ITT >>>
John Dos Passos (ford. Bartos Tibor): Manhattani kalauz katalógusunkban >>> ITT >>>
Dörgő Tibor
Vélemények
Hozzászólás küldése