75 éve hunyt el Klaus Mann
75 évvel ezelőtt, 1949. május 21-én hunyt el Klaus Mann német regény- és drámaíró, publicista, a német emigráns irodalom egyik legmeghatározóbb alakja.
Az író 1906. november 18-án, Thomas Mann második gyermekeként született, a biztos családi háttér ellenére azonban a szerző élete korántsem mondható átlagosnak.
Klaus már ifjúkorában az írásra koncentrált, emellett sokat utazott, így az érettségi vizsgát sem tette le. 1929-ben jelentek meg Alexander és Rundherum (Körbe-körbe) című regényei. Utóbbi egy riportregény, melyet nővérével, Erika Mann-nal közösen írt nyolc hónapos világkörüli utazásáról. 1932-ben megjelent első önéletrajzi írása, Kind dieser Zeit (E kor gyermeke) címmel. Egy évvel később, a nemzetiszocialisták hatalomátvétele után Párizsba emigrált, ahol a legjelentősebb emigráns írók körébe került, és amelynek egyik képviselője is lett. Hazájában feketelistára került, könyveit elégették.
1933 és 1936 között Amszterdamban adta ki a Die Sammlung című folyóiratot, amely a száműzöttek folyóirata volt. Középpontjában az irodalom és a kultúra állt, azonban idővel egyre inkább a náciellenesek fóruma lett. 1934-ben Mannt megfosztották német állampolgárságától, és megjelent Flucht in den Norden (Menekülés Északra) című regénye. 1935-ben látott napvilágot Pjotr Iljics Csajkovszkijról szóló Symphonie pathétique (Patetikus szimfónia) című írása.
1936-os Mephisto. Roman einer Karriere (Mefisztó: egy karrier regénye) című szatirikus műve talán a legismertebb mind közül. A regény egy színész karrierjét mutatja be, mely a húszas évek forrongó, zűrzavaros társadalmi közegéből a Harmadik Birodalom kegyetlenül egyértelmű világába ível. A mű kitűnően ábrázolja a német szellem behódolását a fasizmusnak. Szabó István 1981-ben ez alapján készítette el Mephisto című filmjét, Klaus Maria Brandauer főszereplésével, amelyet 1982-ben a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó Oscar-díjjal tüntettek ki.
1937-ben csehszlovák állampolgár lett. A következő években többször is elvonókúrán vett részt drogproblémái miatt, többek között Budapesten is. A müncheni egyezmény után Amerikába vándorolt, és 1939-ben kiadta Der Vulkan (A vulkán) című regényét, amely az emigránsok nehéz sorsát ábrázolja. 1942-ben jelent meg önéletrajzának második része Der Wendepunkt (Fordulópont: tudósítás egy életről) címmel.
1948-ban írói sikertelensége és nehéz anyagi helyzete miatt öngyilkosságot kísérelt meg, egy évvel később Die Heimsuchung des europäischen Geistes című utolsó esszéjében pedig öngyilkosságra szólította fel az értelmiséget is, a hidegháború elleni tiltakozásul. 1949. május 21-én Cannes-ban hunyt el.
Könyvtárunkban az alábbi művei érhetők el: https://opac3.oik.oszk.hu/hu/record/-/record/authKey/oik-goliat36023/solr?p_auth=eLl9ZnsU
Molnár Dorottya
Vélemények
Hozzászólás küldése