340 éve született Bél Mátyás
„Lingua Slavus, natione Hungarus, eruditione Germanus”
340 éve született Bél Mátyás, szlovákul Matej Bel, németül Matthias Bel, latinul Matthias Belius (Ocsova, 1684. március 24. – Pozsony, 1749. augusztus 29.) író, lelkész, pedagógus, tudós, a 18. századi magyarországi tudományos élet kiemelkedő alakja.
Apai ágon szlovák, anyai oldalon magyar származású, saját leírása szerint szlovák anyanyelvvel, magyar nemzetiséggel és német műveltséggel bírt. Mindhárom nyelvet jól beszélte, s alkalmi verseiben és egyházi műveiben használta is őket. Tudományos könyveit kizárólag latinul írta.
Elsősorban történelem- és földrajztudósként, valamint nyelvészként ismert. Ugyanakkor univerzális szellem, polihisztor, enciklopédista, aki olyan diszciplínákban is úttörő tevékenységet végzett, mint a neveléstudomány, a néprajz, a gazdaságtudomány és a teológia. Mint filológus elsőként foglalkozott a magyar rovásírás tanulmányozásával, elsőként figyelt fel a finn–magyar rokonságra, több művet is írt a magyar nyelv eredetéről, illetve nyelvtanáról, és újrafordította az Újszövetség egyes szakaszait.
Két évtizedes munka eredményeként látott napvilágot legjelentősebb műve, a nagy terjedelmű Notitia Hungariae historico-geographica (Az új Magyarország történeti-földrajzi megismertetése. Bécs, 1735–42), amely az akkori Magyarország tíz vármegyéjének történelmét és földrajzát mutatta be. Haláláig munkájának mintegy harmada jelent meg nyomtatásban, négy kötetben, összesen 2693 oldal terjedelemben. Nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt, majd szállítás során egy része a Dunába esve tönkrement. A megmaradt részek az esztergomi káptalan és az Országos Széchényi Könyvtár birtokában találhatók.
Élete jelentős részét Pozsonyban élte le, 1719 és 1742 között az evangélikus líceum igazgatójaként. 1718-ban elsőként vetette fel egy hazai tudós társaság megalakításának gondolatát, s nevéhez fűződik az első, 1721-ben megjelent magyarországi hírlap, a Nova Posoniensia című újság szerkesztése.
Munkásságának jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a berlini, a jénai, a londoni, az olmützi és a szentpétervári tudományos akadémia egyaránt tagjává választotta. Halála után megkapta a Magnum decus Hungariae (Magyarország nagy ékessége) címet. Szlovákiában ma az ő nevét viseli Besztercebánya egyeteme, és róla nevezték el az új kiadású általános enciklopédiát (Encyclopaedia Beliana).
Könyvtárunkban fellelhető művei:
https://opac3.oik.oszk.hu/results/-/results/authKey/oik-goliat55577/solr?p_auth=CiGpeL4i
H. V.
Vélemények
Hozzászólás küldése