150 éve halt meg George Sand
„Elnémíthatsz ugyan, de azt nem tudod megakadályozni, hogy gondolkodjam.”
(Kép forrása.)
150 évvel ezelőtt halt meg a 19. század egyik népszerű, de igen megosztó személyisége, George Sand.
Armandine Aurore Lucile Dupin néven született 1804-ben Párizsban. Apja korai halála miatt az Inde megyei Nohant-ba került, az apai nagyanyjához, aki finom modorú, művelt örökösnőnek nevelte. 1817 és 1820 között egy párizsi kolostorba került és ekkor még azt tervezte, hogy apáca lesz, de nagyanyja betegsége miatt visszatért Nohant-ba.
1822-ben hozzáment Casimir Dudevant báróhoz. Két gyermekük született. Házasságuk nem tartott sokáig, 1831-ben elhagyta férjét és Párizsba költözött.
Bekapcsolódott a párizsi irodalmi, művészeti életbe. Együtt élt Jules Sandeau-val, akivel kezdetben közösen írtak. Első műve, az Indiana Jules Sand néven jelent meg. Ebből lett később a George Sand álnév. Ezzel a művével rögtön sikert aratott és berobbant az irodalmi köztudatba.
Különc, abban a korban igencsak lázadó szokásokat vett fel: férfiruhákat hordott, szivarozott. Szerelmi kapcsolatot tartott fenn Prosper Mérimée-vel, Alfred de Musset-vel.
1835-ben hivatalosan is elvált férjétől.
Ismerte Liszt Ferencet, rajta keresztül ismerte meg Chopint. Ő kezdetben idegenkedett a meglehetősen extravagáns hölgytől, de később egy 8 évig tartó kapcsolat alakult ki köztük.
Megosztó viselkedése, életvitele ellenére már 27 évesen Európa egyik legnépszerűbb írója lett Hugo és Balzac mellett. Zola azt írta róla, hogy úgy ír, mintha diktálnának neki.
Novellák, regények mellett politikai szövegeket is írt és kiállt a nők jogaiért. Újságot adott ki, kiáltványokat jelentetett meg.
1848-ban lelkesen éltette a forradalmakat, de csalódott, ezért visszatért Nohant-ba. Műveiben ekkor már inkább az addigi romantikus történetek után a paraszti életről szóló rusztikus elemek domináltak. Ekkor már jellemzően tájregényeket írt.
1855-ben írta meg önéletrajzát Életem története címmel.
Unokáinak is írt történeteket, az Egy nagymama meséit.
Élete végéig népszerű író maradt. Több mint 70 regényt írt. Legismertebb művei: Mauprat (1837); Consuelo (1847); La petite Fadett (1848).
Művei népszerűségét jelzi, hogy már szinte az eredeti megjelenéssel egyidőben megjelentek magyarul is. Első fordítója Récsi Emil (1822-1864) jogtudós, műfordító volt.
1876-ban hunyt el. Nohant-ban temették el. A ház 1961 óta az írónő emlékháza.
Sírjánál Hugo szavaival búcsúztak:
„Halottat siratok és halhatatlant üdvözlök.”
Művei az OIK katalógusában:
https://opac3.oik.oszk.hu/results/-/results/authKey/oik-goliat42434/solr?p_auth=JhSeZH98
Források:
- https://cultura.hu/kultura/a-no-aki-megelozte-a-korat-150-eve-halt-meg-george-sand/
- https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13908
- https://www.irodalmijelen.hu/2011-jun-08-0536/eros-no-gyenge-no-george-sand
Sáska Gáborné
Vélemények
Hozzászólás küldése