Élménybeszámoló a 2025. január 22-én tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
A csoportülés Kellerwessel Klaus költő irodalmi közreműködésével zajlott.
(A bejegyzés a kép után folytatódik.)
(Saját fotózás. A képen én nyilván nem szerepelek, a meghívott Klaus viszont igen. A képet a csoporttagok tudtával és beleegyezésével készítettem. Azt is megengedték, hogy közzétegyem.)
A legutóbbi irodalomterápiás csoportülés kétszeresen is különleges volt. Egyrészt azért, mert a magyar kultúra napja alkalmából tartottam, másrészt mert a szerelemprojektem újabb találkozója volt – részt vett rajta a csoportba vitt szöveg szerzője is. A mostani alkalomra Kellerwessel Klaust hívtam meg.
A részvételi szándékát 10 fő jelezte, ebből 8 fő el is jött, és egy csodálatos és sokszínű csoport alakult a részt vevőkből. Egyre több visszajáró csoporttag van, ez is nagy boldogsággal tölt el. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás japán haikukból I.
(saját fotózás)
Mostantól néhány szerdai blogbejegyzésben a Béka toccsan a tóba : 222 japán haiku című kötetből szemezgetek.
A kötet a Napkút Kiadó égisze alatt látott napvilágot, a benne olvasható haikukat Kállay Kotász Zoltán ültette át magyarra. Ahogy az Utószó és köszönetnyilvánításban írja Kállay Kotász Zoltán, fordítói gyakorlat és nyelvtudás nélkül dolgozott, és a munkáját nem fordításnak, inkább ferdítésnek hívja. A formai és tartalmi hibák pedig az ő makacsságának köszönhetőek – ahol nem egyeznek a szótagszámok a haiku 5-7-5 szótagszámos formáját tekintve, ott ez szembe is tűnik. Mindezt részletesen a könyvben, én ennyivel be is fejezem a bevezető sorokat. Jöjjenek a haikuk. Tovább »
Pierre Larousse (1817-1875)
150 évvel ezelőtt, 1875. január 3-án halt meg Pierre Larousse francia nyelvész, tanár, lexikográfus, a Larousse Könyvkiadó alapítója. Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás Jidi Majia verseiből
Jidi Majia (kép forrása: Jidi Majia (ford. Yu-Barta Erika, Rácz Péter, Szőcs Géza): Én, a hópárduc. Jidi Majia válogatott versei. Budapest, Magyar PEN Club, 2017. hátsó borító)
Jidi Majia 1961-ben született egy sajátos környezetben, a Sichuan tartománybeli Daliang-hegy vidékén, Zhaojue megyében […]. Családja az egyik legnagyobb múltú nuosu nemesi család, akiknél több évszázadon keresztül generációról generációra öröklődött a törzsi vezér titulusa – egészen az Új Kína kikiáltásáig (1949). Azt is mondhatjuk, hogy a költő édesapja volt az „utolsó mohikán”. Így Jidi Majia ahhoz a generációhoz tartozik, akik már rang és vagyon nélkül születtek. Ő már a hivatalos nyelvet, a mandarin kínait tanulta, sőt az egyetemen is kínai nyelvből diplomázott 1982-ben. Az irodalomhoz való vonzódása már fiatalon megmutatkozott s az 1980-as években ismert költő lett. Több műve megjelent angol, orosz, francia, spanyol, cseh, lengyel, román és német nyelven is. A magyar költészet nagy hatással volt rá, különösen József Attila művei. (Kínában Petőfin kívül József Attila és Arany János neve is ismert.) Jidi Majia a magyar költőhöz is írt egy verset, József Attilának címmel, melyet – előttük tisztelegve – e kötet záróakkordjaként jelentetünk meg. 1 Jidi Majia – eredetileg Jidi Lüegie Majia Lage […] – yi (nuosu) költő nevét és személyét gyakran emlegetik a nuosu eposszal együtt. Versei jó része tulajdonképpen ezeknek az eposzoknak a továbbélése. 2 Munkásságát több kínai és nemzetközi díjjal ismerték el: a kínai „Zhuang Zhongwen Irodalmi Díjjal” (1994), a „Solohov Irodalmi Emlékéremmel” (2006, Orosz Írószövetség), „A költészet területén nyújtott kiemelkedő teljesítményt elismerő oklevéllel” (2006, Bolgár Írószövetség), a kínai „Rou Gang Költészeti Díjjal” (2012), a dél-afrikai „Mkiva Humanitárius Díjjal” (2014), de elnyerte a kínai „Költői Lélek Díjat” (2015) és a „HOMER – Európai Érem a Költészetért és a Művészetért” nevű díjat (2016), valamint a „Bukaresti Írószövetség Költészeti Díját” is (2016). Jelenleg ő a Kínai Lu Xun Akadémia rektora és a Kínai Írószövetség alelnöke. 2007-ben az ő kezdeményezésére szerveződött a Qinghai-tó Nemzetközi Költészeti Fesztivál, ami két évente kerül megrendezésre, a világ különböző országaiból érkező kétszáz költő részvételével. […] Gyönyörű természeti környezetben, a Liang-hegy nagy vonulatának tetején, Dajishaluoban lévő ősei házát a nemzetközi költészet alkotó műhelyévé alakíttatta. 2016-ban ugyancsak az ő kezdeményezésére szerveződött a Xichang Nemzetközi Költészeti Fesztivál, és épült meg – Xichang városában, a Daliang-hegy oldalában – a Qionghai-tóra néző Nuosu Kulturális Múzeum és Nemzetközi Költészeti Alkotó Központ – Ai Weiwei tervei alapján. A költészet által Jidi Majia így a szülőföldje számára kinyitott egy titokzatos ablakot a világ felé. 3 A ma az egyik legnagyobbnak tartott kortárs kínai költő egy sajátos világba kalauzolja olvasóit. Írásain keresztül Kína egyik nemzetiségét, a yi-ket, másnéven a nuosukat ismerhetjük meg. 4 A yi-k sokféleképpen nevezik magukat: nisu, nuosu, luowu, sani, axi, lolo. A különböző elnevezések elsősorban a nyelvjárás és a viselet különbözőségéből adódnak A liangshani yi-k nuosunak hívják magukat. 5 Az írónő [korábban említi a szöveg, hogy ő Tie Ning, a Kínai Írószövetség elnöke] különösen kiemeli a költő munkásságának eredményeit, a tekintetben, hogy nagyban hozzájárult a kínai költészet fejlődésének előmozdításához, valamint a kínai és külföldi költők eszmecseréjének ösztönzéséhez. 6 Jidi Majia a kortárs kínai költők közül a legtöbbet fordított költő. Közel harminc országban kiadták már a műveit. 7 Tovább »
KöltéSzerda // Válogatás Lapis József verseiből
(saját fotózás – fülszöveg a Beszédtöredékek a halálról című könyv hátulsó borítójáról)
Élménybeszámoló a 2024. december 4-én tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
(Saját fotózás.)
Erre az alkalomra 11 fő regisztrált, 4 fő jelezte, hogy mégsem tudna jönni (időben – az időben ideérésre vagyis inkább épp az időben ide nem érésre ilyenkor háklis vagyok). Az a 7 fő pedig, aki nem jelzett semmit, mind meg is jelent. 🙂 Az irodalomterápia senkinek sem volt ismeretlen dolog, és majdnem mindenki volt már legalább egyszer nálam csoporton. Tovább »
A hét könyve – Scott Kelly: Egy év az űrben
(saját fotózás)
Egy év az űrben. Izgalmasan hangzik. Hogyan lehet étkezni, mosakodni, aludni, dolgozni, egyáltalán élni egy évig súlytalanságban? Hogyan hat az emberi szervezetre a gravitáció nélküli lét? Tovább »
Andrzej Kuśniewicz emlékei az Osztrák–Magyar Monarchiáról
„Az irodalmat nem küldetésemnek tekintem, hanem élvezetnek. Azt mondhatjuk tehát, hogy ez az irodalom komolytalan megközelítése.” […]
(Beszélgetések írókkal, Z. Taranienko, 1986, 461. o.)
(Kowenice, 1904. november 30. – Varsó, 1993. május 14.) (kép forrása)
A krakkói képzőművészeti akadémián tanult, majd a Jagelló Egyetemen jog- és politikatudományi diplomát szerzett. Ezután megkezdte diplomáciai szolgálatát Csehszlovákiában és Franciaországban. A világháború után a Lille-i főkonzulátust vezette és a Lengyel Egyesült Munkáspárt tagjaként dolgozott. Tovább »
Tanulók csoportos látogatása másként – kol(i)rodalomterápia
(Fotó: Pálinkás Melinda.)
Aki követi az OIK életét, tudhatja, hogy szoktam tartani irodalomterápiás csoportüléseket.
Aki követi az OIK életét, azt is láthatja, hogy szoktak jönni iskolások csoportos könyvtárlátogatásra. Egy ideje nagyrészt én szoktam a csoportokat fogadni (általános könyvtárbemutatás, állományismertetés, épületséta), de természetesen nem én vagyok az egyetlen, aki csoportokat fogad.
2024. november 26-án, kedden, különleges dolog történt: kollégista középiskolások jöttek a Káldor Miklós Kollégiumból, hogy részt vegyenek egy irodalomterápiás foglalkozáson. A tanulókat Pálinkás Melinda nevelőtanár kísérte, aki aktívan részt is vett az alkalmon. Melindával egyetemi csoporttársak voltunk, és ő vetette fel, hozna kollégistákat hozzánk, hogy megtapasztalhassák az irodalomterápia módszerét. Nyitott ajtókra talált, így ez meg is valósulhatott.
(A beszámolómban tekintettel vagyok a csoporttitok megtartására. Az élménybeszámoló és a képek a részt vevő tanulók tudtával és beleegyezésével készültek.) Tovább »
A hét könyve – Lisa Hannett: Viking nők
(saját fotózás)
A könyv fülszövege:
Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van. A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok. A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok… Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak.